A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
-534Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom őt az u- tolsó napon. Az én testem ugyanis valóságos étel s az én vérem valóságos ital. (Jn. 6) 1) Az Oltáriszentség: vérontás nélküli Golgota. Nekünk ez egyszerre Szentföld, Isten jelenléte és minden. Az állandóan tapasztalt dolgok sajnos könnyen megszokottá válnak. Sokszor úgy vagyunk talán ott a templomban, hogy szinte nem is gondolunk rá, mi újul meg előttünk. Pedig ez az utolsó vacsora terme és a Golgota! Nem kell kételkednünk ebben, hiszen a megtestesülés semmivel sem kisebb csoda a kenyér színében való jelenlétnél. Az emberi test és a kenyér egyforma messze van Isten mindenhatóságától, helyesebben egyforma közel hozzá. A pap az oltárnál csak reprezentál, képviseli Jézus Krisztust, amikor a szentmisét mondja. Hiszen amikor eljön az a pillanat, hogy Urunk megjelenik az oltáron, első személyben kezd beszélni: ”Ez az én testem” — mondja mindegyik és mindenféle pap. Minél öregebb leszek, hála Istennek annál jobban megrendít ez. Természetesen tudjuk, hogy Jézus csak egyszer halt meg a Golgotán, azóta dicsőségben Atyja jobbján ül, és mint megdicsőült nem szenvedhet többé. De minden szentmisében mintegy így szól AtyjáhozEn úgy szeretem őket, hogy mindenkiért kész volnék újra meghalni, külön-külön”. Es minden szentmise oltára körül ott az e- gész világ és az egész mennyország. — Sík Sándornak van egy kedves verse, a ”Csendes mise” című. Faluhely en nyaralva mondja a szentmisét s az egyik reggel csak mezítlábas kis ministránsa és egy szunyókáló öreg anyóka van ott. De ő tudja, hogy itt is ott van az Ur, és amikor kifordul, hogy az Ur legyen veletek-et mondja, ’’karom kitárva minden-lélek-átkaroldsra”, "halló fülemnek végtelen világok üzennek” és ’’bensőmben tomyosodni érzem az Örök Halmok sóhaját”. Volt egy régi érzelmes ének a Golgota ormáról, amelyben ez a sor szerepelt: ” Ó, ha én is ott lehettem volna!” - Ne mondja senki: ó, ha én is ott lehettem volna... mert ott vagyunk! ”Bár elménkkel meg nem fogjuk, hitünkkel megfoghatjuk” — mondja a szentségi ének.E- gyikünk sem ” tud” semmit Istennek erről a titkáról, a hittudós éppen úgy nem, mint az egyszerű hivő, hanem hisszük, hogy úgy van. 2) Az utolsó vacsora terme is számunkra a szentmise, és az Oltáriszentség táplálék. Jézus invitál minket: vegyétek, egyétek, igyátok! A tékozló fiú példabeszéde leírja, hogy az atya megtérő fiának nagy lakomát rendez. Ez itt a tékozló fiú lakomája, amelyet a mennyei Atya mindnyájunknak készített. A béke asztala ez. Eucharisztikus himnuszunkban énekeljük:
