A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-521a kereszténységek mindenkit érdeklő, lényeges kérdéseivel foglalkozik — a francia olvasókat az utóbbi időkben eleget traktálták olyan írásművekkel, amelyek a tradicionalista és progresszív keresztények sekrestyébe illő, apró kis vitácskáit szellőztették. A könyv védőborítékára ezt nyomatta a kiadó: ”Egy történész visszapillantása a múltra és egy keresztény hivő reményei fonódnak össze ebben a műben, hogy megmutassák: Isten, aki talán kevésbé látszott élőnek a múltban, mint elképzeltük, a jelenünkben korántsem annyira halott, mint amilyennek e- gyesek hirdetik”.

Metykó Edit

Csillagszemük.

— Fiamnak, Aki már hazaérkezett... —

Mily kicsiny vagy, Csillagszemű, elférsz tenyeremben, hallom, egyre hallom szíved aprócska dobbanásait s tücsök-cirpelő hangodat is szívem megaf ónján.

Mily kédves vagy, Csillagszemű, hiszen súlyod pehely.

Emlékeim mérhetetlen tárházában mégis mindenre rászáll csodálatos titka Lelkednek.

Milyen jó vagy, Csillagszemű, Sokszor eljössz hozzám, ébren-ál ómban, s álomban ébren érzem apró kezed simító tapogatózását.

Milyen nagy vagy, Csillagszemű, hiszen előttem jársz.

Látod, hallod, érzed, ízleled az örök Szépet, s ölelő két karod kitárva vársz rám, egyre vársz.

S én jövök Utánad Biztosan.

Keszthelyi Ferenc

GLORIA DEO!

[Láttam az Ur dicsőségének különös sugarát, melyet egy egyszerű emberi szív szőtt Istenének. Nem volt misztikus élmény, de még csak költői látomás sem. Tíz esztendő után ott állottak előttem a legteljesebb valóságban: Guszti, Laci, Őszi, Robi, Irénke, A- ranka, Dávid. Édesapjuk ifjú házasemberként azt tervezte, hogy gyermekei keresztnevének kezdőbetűivel kiírja ezt a két szót: Gloria Deo, és nem rajta