A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
-520tákhoz kívánt adatokkal szolgálni, kimutatva, hogy a múltnak az a kereszténysége, amelyre az integristák olyan nosztalgiával tekintenek, nem is volt olyan tökéletes, mint amilyennek átlagos ismereteink birtokában elképzeljük. "A főpapság és az integristák között keletkezett ellentét tulajdonképpen csak elvonja figyelmünket az igazi problémáktól. Szerintem okosabb lett volna hagyni az integristákat, hogy mondják nyugodtan V. Pi- usz régi latin miséjét, ha annyira tetszik nekik és az egyházi vezetők figyelmét inkább arra a lényeges kérdésre összpontosítani: hogyan tehetjük érthetővé és elfogadhatóvá a kereszténységet nem-keresztény kortársaink számára. Az integristákra azért nem érdemes időt fecsérelnünk, mert alaptételük, hogy ti. az elkereszténytelenedésnek a századeleji modernizmus és a második vatikáni zsinat az oka, teljesen hamis és nem felel meg a tényeknek. Hogy csak francia példáknál maradjunk: Orleans körzetében a híveknek 4%-a járt vasárnap misére 1852-ben (1965-ben 14.3 százalékuk), Chartres híveiből 1906-ban 2.2% volt rendszeres misehallgató (8.3% 1959-ben). Az elkereszténytelenedés bizonyos jelenségei tehát modernizmus-előttiek és fejlődési irányuk se mindig az előre elképzelt keretekben mozog. Nincs tehát semmi okunk arra, hogy az integristák helyzetfelmérését komolyan vegyük. A terméketlen viták pedig csak vértanúkká teszik őket. Nekünk előre kell haladnunk s ezt akkor is megtehetjük, ha eltűrjük, hogy a hátvéd a maga lassúbb tempójújában kullog utánunk.” H a a tényeket nézzük, nincs sémi okunk arra, hogy akár a középkort, akár a francia királyság idejét vagy pláne a második vatikáni zsinatot megelőző korszakot tartsuk a kereszténység aranykorának. Jövőnk szemszögéből - valljuk be őszintén - mindegyikükben több a tehertétel, mint az igazi érték. Beteges önkínzástól mentesen ugyan, de szakítanunk kell határozottan ezekkel a tehertételekkel. Delumeau szerint a keresztény jövő érdekében legfontosabb lenne a keresztény egyházaknak egymással való megbékélése. Ez lenne az, ami igazán szavahihetővé és elfogadhatóvá tenné kereszténységünket nem-keresztény kortársaink szemében. Meggyőződése, hogy ez adná vissza a kereszténységnek dinamizmusát is. Azt is hangsúlyozza Delumeau, hogy az elkereszténytelenedés veszélyeit nem szabad lekicsinyelnünk, de észre kell vennünk ugyanakkor egy bizonyos belső újjáéledésnek is a jeleit, amelyek a keresztény jövő reményét hordozzák és bizonyos fokban az Egyház további fejlődésének irányát is meghatározzák. A jövő kereszténysége e jelek szerint nem a tekintély, hanem a szabadság; nem a hatalom, hanem az alázat; nem az egyformaság, hanem a sokféleség; nem a mennyiség, hanem a minőség kereszténysége lesz. - Delumeau könyvét nagy érdeklődéssel fogadta a francia olvasóközönség. Keresztények és nem-keresztények egyaránt felfigyeltek reá. A ”Le Monde” hasábjain hosszas tanulmányt szentelt a műnek André Mandouze, a Sorbonne-ról. Külön kiemelte, hogy ez a könyv végre
