A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
- 519ságának 90%-a élt vidéken). Mennyiség szemszögéből nem volt nagynak mondható az akkori kereszténység. Vizsgálni kezdte, hogy akkor talán minőség szemszögéből jobb volt-e a helyzet. A kereszténység intézményei, vezető körei, akik az Egyházzal mégis közvetlenebb kapcsolatban voltak, mennyire követték a keresztény eszméket életükben, működésükben? A keresztesháborúk, a vallásháborúk, az eretnekek üldözésének módszerei, az újonnan felfedezett földrészek őslakóival való bánásmód semmiképp sem az átélt, gyakorlati életbe átvitt kereszténységről tanúskodtak. "Ahhoz, hogy előbbre jussunk, előbb helyesen ki kell értékelnünk a múltat, aztán meg helytálló analízisnek kell alávetnünk a jelent. Meg vagyok győződve arról, hogy az az összkép, amelyet korunk értelmiségi embere fölvázol maga elé az Egyházról, nem felel meg a valóságnak. A múlt hibái ebben a képben túlzottan fel lettek nagyítva s hiányzik mellőlük ugyanakkor az az óriási érték, amit a kereszténység mégis csak jelűit az emberi civilizáció történetében. A múlt hibáit természetesen nem kell letagadnunk. A hivatalos és intézményesített kereszténység nem egyszer megfeledkezett a legalapvetőbb evangéliumi tanításokról. Mi mással magyarázhatók a keresztény államok közötti véres háborúk, az inkvizíció, az erőszakos térítések, stb. ? Persze a kereszténység története folyamán tulajdonképpen két szintet kell mindig megkülönböztetnünk. Ezek legtöbbször párhuzamosan futnak egymás mellett, néha é- rintik is egymást, de nem szabad összekevernünk őket. Az egyik szint a hatalomé, a másik a szeretető. A hatalmi kereszténység zsugorodik ösz- sze a mi világunkban, nem a szeretet kereszténysége. Az is igaz viszont, hogy napjainkban fizet a kereszténység a múlt hibáiért: a klerikalizmus túlzásaiért, a pokollal való megfélemlítésre alapozott lelkipásztorkodási módszerek alkalmazásáért, a világi tudományokkal szemben tanúsított gyanakvásért és bizalmatlanságért. Ezek múltunk súlyos tehertételei" J ean Delumeau a történész neve, gyakorló katolikus és ”Le Christianisme va-t-il mourir?” legutóbbi könyvének a címe (Haldoklik a kereszténység? - Hachette kiadó, Párizs). Európa keresztény múltja kiértékelésének kérdése már akkor foglalkoztatta, amikor a College de France katedrájára hívták meg tanárnak és bemutatkozó előadásának ”Az előírt és a megélt” volt sejtelmes címe és azzal a különbséggel foglalkozott, amely a kereszténység eszméi és a keresztények élete között mutatkozott mindig a történelem folyamán — különös tekintettel az ő szakterületére, a 16-17. századra. A szentek és művészek Egyháza és a mindennapi, szürke hívek Egyháza közt kimutatható különbözés példáival bizonyította, hogy egy történelmi kor kereszténységének megértéséhez szükséges több síkon átvizsgálni a korszak kereszténységét, mert csak így állapíthatjuk meg, milyen mértékben valósult meg az evangélium szelleme annak a komák a kereszténységében. A Franciaországban integrista és progresszív keresztény irányzatok közt folyó vi
