A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
-516ni, különféle fonnát ölthet. És ha csoportjaikban méganny ira különböznek is egymástól a fiatalok, ruházatukban viszont mind megegyeznek. A blue jeans jellegzetes ruhadarabjuk. A felnőttek világával szemben ez kétségtelenül az elkülönülés jele, a fiatalok táborán belül viszont a legmesszebbmenő konfor- ők vesztették el a hitet — N incs sok értelme emancipációt emlegetni, ha közben arról nem teszünk említést, ami alól emancipálni a- kaiják magukat a fiatalok. Itt természetesen csak arra térünk ki, ami a fiatal nemzedéknek az Egyházzal szemben tanúsított magatartását illeti és közben talán sikerül — nem támadó éllel — arra is rámutatni, mi az, ami az Egyházban elidegenítőén hat a mai fiatalságra. Természetesen csak főbb vonalakban, mert a részletezés és árnyalás itt nem lehetséges. A szervezett Egyház sok fiatal számára hitelét és vonzóerejét vesztett intézménynek tűnik. A kérdések, amelyek az Egyházat foglalkoztatják, sok fiatalt egyáltalán nem érdekelnek. A papi nőtlenség vagy a különféle keresztény egyházak szertartásain való részvétel megengedhetősége körül folyó eszmecserék mind a múlt problémáival foglalkozó időtöltésnek látszanak a mai fiatalság szemében. Ezekből nem születhet válasz azokra a kérdésekre, a- melyeket ők életükbe vágónak és fontosaknak tartanak. Az Egyháznak a szervezete is sok fiatal előtt — főként azok előtt, akik az iskolák és egyetemek demokratikusabb légkörének kialakításán munkálkodnak — az összes még fennálló szervezetek közül alegelaggottabnak tűnik. mizmusé. De ez nem izgatja őket: egyformán öltöznek, nagyjából egyforma hajviseletük, egymást s az idősebbeket egyképpen tegezik, a formaságokra se sokat adnak, tudatában vannak egyenjogúságuknak s az emancipáción kívül ennek az egyenlőségnek a hangsúlyozása jellemző magatartásukra, vagy az Egyház a hitelét? Ezek a fiatalok ugyanis nemcsak felnőtteknek érzik magukat, hanem új értékek hordozóinak is, akik a család, a társadalom, az egyház düledező keretei helyébe hoznának valami újat és időt állóbat. Az ellenszenvük az intézmények iránt különben is erős. Az a benyomásuk, hogy a szakadék egyébként is egyre csak mélyül egy minél szélesebb körű demokratizálódásra törekvő társadalom és az Egyház között, amelynek kereteiben csak látszólagos demokratizálódást tapasztalnak. Nem segít csalódásukon az egyházi tekintély gyakorlásának a módja sem, amely azt a látszatot kelti, mintha a Szentlélek a- jándékaiban csak a hierarchia részesült volna. Az Egyház a legtöbb mai fiatalban az önkényuralom képzetét idézi fel. E- gyéni aspirációik sokszor ütköznek o- lyan fogalmakkal, amelyek mögött a hagyományos keresztény erkölcsi tanítás áll. A ’’Humanae vitae” mondanivalóiban csak azt veszik észre, hogy ellentétben áll aszekszuális élet felszabadul- tabb formáiról vallott nézeteikkel. A politikailag elkötelezett fiatalok pedig az Egyháznak a kapitalizmus rendszeréhez való kötöttségei miatt emelik fel szavukat. Főként a ’’keresztények a szocializmusért” mozgalom tagjai állnak értetlenül az Egyház és hatalma
