A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-517sok érdekszövetsége előtt. A munkás ifjúság is érzi ezt a problémát, legfeljebb a maga módján egyszerűbben fogalmazza meg: az Egyház mindig a főnök pártján van. Nagy részük nem hitetlenségből, hanem tehetetienségből és reménytelenségből fordít hátat az Egyháznak. Helyzetüket még bonyolultabbá teszi, hogy olyan műszavak, mint Megváltás, Kiengesztelés, Eukarisztia, Bűn, Kegyelem nem sokat mondanak nekik, mert a mögöttük álló fogalmakkal sincsenek tisztában.

Az ifjúságnak ezt az Egyháztól való általános elidegenedését lehet jobban részletezni, de az is csak annak a ténynek megállapításhoz vezetne, hogy a mai fiatalság nagy többségének látókörén kívül esik az Egyház. Ennek a ténynek puszta tudomásulvétele is ar- a holland ifjúság

H

a most azt keressük, milyen vallási típusok észlelhetők a holland ifjúság körében, mindjárt szembetűnik, milyen magasfokú pluralizmussal állunk szemben. A típusok sokféleségére jellemző, hogy skálájuk az egyházias kereszténytől az egyházmentes keresztényig, a köteden vallásosságtól a meg- határozhatadan emberbaráti beállítottságig terjed. Itt a típusok sokaságából két jellegzetesei említenénk. Az egyik a személyes és misztikus irányzatú vallásosság, a másik a közösségi és politikai színezetű. Ez a két, egymástól any- nyira elütő lelkiség minden típusban megtalálható, egyházon belüliekben és egyházon kívüliekben is. Az első a kereszténység, a hit, a vallás misztikus interpretációja, a másik ugyanezeknek inkább politikai vonatkozású megélése. A személyes-misztikus típushoz

ra kellene ösztönözzön, hogy gondolkozzunk azon, hogyan kellene átalakulnia, ’’megtérnie” az Egyháznak ahhoz, hogy a fiataloké is lehessen. Nem könnyű feladat. Talán arra is gondolhatunk, hogy az intézményes Egyháznak ez a napjainkban mutatkozó elerőtlenedése talán a Lélek műve - ha ugyan szabad egyáltalán erre gondolnunk. Az mindenesetre szöget üthet a fejünkbe, hogy ezek közül az Egyháztól elforduló fiatalok közül sokan a maguk külön útján is rábukkannak az evangéliumi i- gazságok egy-egy töredékére, a Jézus Krisztusban való hitre. Ez talán arra u- tal, hogy az intézményes Egyház formáinak bomladozása mögött valami mélyebb értelem rejtőzik. A fennálló szervezeti válság mindenesetre az Egyház egészét érinti, nemcsak az ifjúságot, és vallási típusai

tartoznak: akik évente hűségesen megjelennek a taizéi keresztény közösség nagy találkozóm; akik a Pax Christi mozgalom gyalog-zarándoklatain vesznek részt; akik a Jesus-people, a Children of God vagy a karizmatikusok soraihoz csatiakoztak. A közösségi-politikai típusú lelkiség hívei vagy a "keresztények a szocializmusért” mozgalomban vagy olyan bázisközösségekben találják meg helyüket, amelyek élénk közéleti tevékenységet folytatnak.

E két alaptípus kötelékébe mindaz besorolható a fiatalok közül, aki oly mértékben veszi komolyan vallását, hogy a róla való tanúságtételt is lényeges feladatának tartja. Az persze meg- gondolkoztató lehet, hogy ez a két típus egymással homlokegyenest ellenkező utakon keresi vallási énjének kiteljesedését. E két irányzatnak egymás-