A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-515magatartásukra is.

Az ifjúságot tehát nem lehet egységes társadalmi csoportként kezelni. Egyöntetűségüket, egyformaságukat az a tény is akadályozza, hogy soraikban az ellentétek, válságok, bírálat és kiábrándulás kiélezettebb formákban jelenik meg, mint a felnőtteknél. Társadalmi és vallási feszültségek bennük észre- az emancipáció és a Amit a sokféleség ellenére szinte ki- /1 vétel nélkül minden fiatalkorúban megtalálhatunk, az az emancipációra való törekvés és a tiltakozás mindenfajta társadalmi, vallási vagy erkölcsi gyámkodás ellen. Az önállósulásra való igényüknek sokféle oka van; egyik és nem a legjelentéktelenebb az a körülmény, hogy ma a fiatalság szabadidővel és pénzzel rendelkezik. A történelem folyamán talán századunk fiataljai az első olyan ifjúság, amelyiknek saját pénze van. Egy tanulmány mutatta ki nemrégiben, hogy a holland ifjúság évente egy milliárddal járul hozzá a kereskedelmi és gazdasági élet pénzforgalmához. Legnagyobb részüknek van saját pénzen szerzett lemezjátszója s az az iljúság, amelyik piacot jelent, hatalmat is képvisel a társadalomban.

Emancipálódásuk egy másik oka az, hogy a 14-24 évesek létszáma aránylag rövid idő alatt erősen felduzzadt. A nemzedékek közt tátongó szakadék kimélyülésének is ez az egyik magyarázata. E mellett természetesen fejlődéslélektani okok is érthetővé teszik a gyámkodás alól való szabadulás igényét.

De mit értünk emancipációs törekvésen? A társadalmi élettel velejáró és előnytelennek tűnő megkötöttségeik

vehetőbben nyilvánvalókká lesznek mint a felnőttekben s ezért sem tekinthetők élesen elkülöníthető és egységes csoportnak. Azt is mondhatjuk, hogy bennük talál fokozott visszhangra mindaz, ami a felnőttek világában és egyházában végbemegy. Rájuk hallgatva, helyzetüket vizsgálva a felnőttek vüágáról is sokat megtudhatunk, kritika fiatal világa felfedezését, erősödő tudatát és az e- zektől való felfokozott érzelmi elfordulást. S ez ugyanakkor magával hozza egy mindettől megszabadító alternatíva keresését is. így az emancipációs törekvés egyrészt tudatos elvetése műiden függőségnek, másrészt az alóluk felszabadító alternatívának megteremtése. Ebből a bonyolult folyamatból származik minden fiatalban az az i- gény, hogy felnőttként kezeljék.

Ezért tiltakoznak az ellen, hogy gyermeknek tartsák őket, elképzeléseiket és reményeiket lekicsinyeljék. E- zért borzolja fel öntudatukat az olyan kijelentés, hogy ’’ezt csak a fiatalok képzelik így”, ezért kifogásolják azt a nevelési módszert, amelyik úgy akarja naggyá nevelni őket, hogy közben gyerekként kezeli. A szakemberek legtöbbje ma egyébként az emancipáció problémáiban látja a nemzedékek közti súrlódások gyökerét. Aki persze emancipációról beszél, eszmevilágról, erkölcsi szabályokról, társadalmi struktúrákról, vallási igazságok megfogalmazásáról is beszél: ezek kötöttségeitől akar szabadulni az iljúság.

A fiataloknak ez az elutasító magatartása mindaz iránt, amit kívülről és felülről szeretnének tájuk kényszerbe-