A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-504ható egy bizonyos, egyházon belüli kritika és kívánság, hogy függetlenek legyenek a hierarchiától. De míg az e- gyik ezt a magatartást a meglévő egyházi keretben való aktív szerepvállalás által juttatja kifejezésre (énekkar, egyházközség), a másiknál a hangsúly valamilyen külső vagy belső ok miatt az említett kritikus magatartásra és a függetlenülési kívánságra esik. Az üyenek- nek szólt a magyar püspöki kar figyelmeztető szava. A konfliktus így a főpásztori tisztét jobban kézbevevő magyar hierarchia és a hitélet megújulásáért továbbra is önállóan dolgozni akaró hívő-közösségek között keletkezett.

magyar állambiztonsági szervek évtizedeken keresztül politikai jellegű, államellenes tevékenységnek minősítettek minden vallásos közösség-képzést. Államellenes összeesküvésre való előkészület és más hasonló vád miatt üldözték őket akkor is, ha az eljárás során beigazolódott, hogy a vallásos közösség politikai kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozott és tagjai lojálisak voltak az állammal szemben. A fenti indoklással ítélték börtönbüntetésre a múltban az egyházi kisközösségek tagjait.

Azok az egyházi kisközösségek is, melyekkel a Magyar Püspökkari konferencia két alkalommal foglalkozott, i- lyen rendőrségi ügy kapcsán kerültek az érdeklődés előterébe. Alapjában véve csak örülni lehet annak, hogy ez alkalommal a rendőrség és a bíróság helyett a Püspöki Kar hatáskörébe került az egyházi kisközösségek ügye. (Függetlenül attól, hogy a mostani egyház- politikai helyzetbe a rendszer szemszögéből valószínűen sehogysem illett volna bele egy friss egyházi per.)

Az állambiztonsági szervek előtt a- zonban továbbra is az illegalitás gyanújába esik minden olyan vallásos összejövetel, mely a hatóság részéről nem ellenőrizhető, mellyel kapcsolatban felvilágosítást kérni, esetleg diszkréten figyelmeztetni, interveniálni nem lehet. A legalitásnak mintegy kritériuma a nyilvánosság még akkor is, hanem hivatalos, csak megtűrt egyházi összejövetelről van szó. így pl. legálisnak számít, ha volt szerzetesek templomban közös vallásos programra összejönnek, de u- gyanez már meg nem engedett lenne, ha az ajtókat bezárnák. Hasonló megkülönböztetés állhat fenn, ha a hívek közös szentírásolvasásra nyilvánosan a templomban jönnek össze, vagy a templomon kívül, magánháznál, kisebb közösségben.

Ennek a szabályozási formának e- lőnye a hatóság számára, hogy a templomigazgató, vagy más illetékes egyházi szerv helyileg felelős lesz s a nemkívánatos tevékenységért számon kérhető.

■ -ékai bíboros, a magyar püspöki kar feje, a vatikáni rádió magyar adásában 1977. március 31-én így nyilatkozott: ’’Megértjük, hogy sok férfi és nő hívőben benne él a mély vágy a gazdagabb lelki élet után és ezért iparkodunk a módját megtalálni annak, hogy valamilyen keretben lehetővé tegyük kívánságuk megvalósítását.” Ez arra enged következtetni, hogy a magyar hatóságok az egyházi kisközösségek esetében is hajlandók bizonyos keretet biztosítani a mélyebb lelkiéletet kereső hívek vallásos elmélyülésére — adott szabályok