A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-503egyházi kisközösségekre és sem pozitív jelentőségüket nem méltatta, sem az E- vangelii nuntiandi pápai buzdító útmutatásait nem alkalmazta rájuk, ebből a figyelmeztető megnyilatkozásból egyes megfigyelők arra következtettek, hogy a pápa állásfoglalásával elsősorban a magyar püspöki karnak akart segítséget nyújtani. Tudvalévő, hogy aközelmult- ban két egymást követő püspökkari ü- lés komoly szavakkal intett minden egyházi kisközösséget a hierarchia irányításának elfogadására.

Ugyanakkor közismert az államhatalom nyomása is a magyar püspökökre. Ahogy hivatalos állami megnyilatkozásokból ismert, az állam azt kívánja a püspököktől, szorítsák meghatározott keretek közé avallásos kisközösségek aktivitását. Ezek az állambiztonsági szervek szeme elől baráti vagy privát körbe visszavonulva kivonják magukat a nyilvános ellenőrzés alól.

E körülmények miatt értelmezték egyes sajtókommentárok a pápa megnyilatkozását úgy, hogy VI. Pál pápa teljesen magáévá tette a magyar püspökök álláspontját, még a rendszer iránti engedékenységben is, és hogy a pápa, a magyar püspökök és a magyar hatóságok közös frontot alkotnak az említett magyar egyházi kisközösségek ellen.

Az eleve feltételezhető, hogy apá- pa megnyilatkozásával segíteni akarta a magyar püspököket. A magyar püspökök és a magyar hatóságok álláspontja azonban, ha formailag egyezik is — ti. mind a püspökök, mind az állam aztkí- vánják, hogy az egyházi kisközösségek vessék alá magukat a püspökök irányításának — de alapvetően különböznek az okok, ami miatt ezt kívánják.

Az egyházi kisközösségek Magyarországon mintegy három évtizedes múltra tekintenek vissza. Kialakulásuk többnyire spontán történik, ugyanilyen jellegű esetleges átalakulásuk, ill. megszűnésük is. Pap bekapcsolódása nem feltétel. Számukat meghatározni nehéz már csak azért is, mert nincs világos kritérium arra, mikor lesz egy kialakuló közösség egyházi kisközösséggé. Hozzávetőleges számítás alapján feltehetjük, hogy száznál több olyan vallásos csoport van az országban, melyre ez az elnevezés ráillik.

A magyar egyházi kisközösségek tevékenysége szinte kizárólag a vallásos elmélyedésre, a Szentírás tanulmányozására, a hit alapjainak megvilágítására, a gyakorlati hitéletre, a tevékeny felebaráti szeretette és a keresztény tanúságtételre korlátozódott. Ők vették át azt a dinamikus szerepet, melyet a magyar egyházban a katolikus egyesületek töltöttek be 1946-ban történt betiltásukig. Nem folytatták azonban a- zok társadalmi aktivitását s tudatosan kerültek minden politikai színezetű tevékenységet. Nem hasonlíthatók tehát a jelenlegi olasz vagy délamerikai kisközösségekhez, melyek sokszor csak részben egyházi bázisközösségek. De nem tekinthetők a politikai rendszert kritizáló, vagy az emberi szabadságjogokért küzdő csoportosulásoknak sem. A bázisközösség elnevezés helyett ezértjob- ban illik rájuk az egyházi kisközösség név.

Ezek a csoportok megújuló kis- egyház akarnak lenni a nehézkesen fejlődő, egyházpolitikai és egyházi problémákkal megterhelt magyar egyház keretén belül. Valamennyiüknél megtalál