A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-501kányos ügyességgel jártak a billentyűkön és likakon . . . Most aztán a hangjába is beleszeretett a gyerek s mikor apja visszajött, megrántotta az ujjasát és a pikulára mutatott:

— Idesapám, vegye meg azt nékem!

Jakab gazda tárgyalni kezdett az árussal, de vétel nélkül távoztak. A gyerek nem merte kérdeni apját, de egy biztos, apja is észrevette: a Jóska gyerek olyan ábrázattal ment a szekér felé, mint a szerelmes legény, akinek kosarat adott a szíve választottja . .. Ezentúl szüntelen a pikulán járt az esze . . . Vele álmodott a legtöbbet és legélénkebben . . . Apját nem merte zaklatni, de anyját annál inkább, az azonban vagy nem szólt vagy tréfával ütötte el a dolgot. Folytak a falusi élet menetrendje szerint az őszi, téli és tavaszi munkálatok. Egy szép későtavaszi napon, mikor már szépen saijadozott a vetés és apja magával vitte egy vasárnap délután Fiát határt-nézni, Jóska megemberelte magát és felhozta szíve bánatát, a pikulát . . . De apja nem reagált. Hazafelé azonban — lévén kurtaszavú ember — annyit mondott:

— Hajó aratást ád Isten, megkapod a pikulát.

0

Ez a része a vallomásnak az anyától származik: egyik napon a gyerek befőttes üveget keresett.

— Minek az néked?

— Virágot tennék bele szent Vendelnek.

Máskor meg mécsest csinált.

— Minek az néked? - kérdi újra anyja.

— Szent Vendelnek gyújtom - mondja a gyerek.

Végre anyja megsokkalta a dolgot.

— Mi a csudának csinálsz olyan cirkuszt? Majd elfog a Matyi bácsi, oszt a nadrágodra ver, hogy összetaposod a fődgyit. Eddig sohase jutott eszedbe ilyet csinálni. Tán a fő tisztelendő úr mondta?

Most aztán a Jóska gyerek elárulta, hogy apja a tavasszal megígérte, hajó aratás lesz, megveszi neki a pikulát.

— Tán csak nem azér hordod oda a virágot meg a mécsest?

— Hát nem idesanyám monta, hogy szent Vendel vigyáz a határra meg a fődekre?

— Úgy is van! - válaszolta az anyja.

— Hát én mindig arra gondolok, amióta idesapámmal a vetést vóttunk megnézni, hogy milyen szép is most. De mi lesz, ha elveri a jég vagy nem lesz eső, oszt ’’kisül”? Vagy hajönnek a sáskák, oszt lerágják . . . oszt akkor nékem nem lesz pikulám.

Anyja megértette a gyerek logikáját, lehajolt, megcsókolta a