A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-500oldás az lesz, ha a hangot követve saját szemével is megtapasztalja, a- mit most fülével tapasztal. Követve a hangot, oda is ért egyenest szent Vendel szobrához. Akkor még élt az öreg Mátyás és neje, bár már a fiatalok gazdálkodtak benne az öreg helyett. Először nem igen látott semmit fürkésző szeme, de ahogy jobban körülnézett, hát a szobor állványának tövében lát egy buksi gyerekfejet, aztán látta, hogy valami csőszerű alkotmány nyúlik arcából oldalra, melyen ujjak ugrándoznak. Abból jött a hang. Elég gyakorlott dallamok. Mikor a pap o- dalépett, a gyerek ijedtében majd kiejtette kezéből a zeneszerszámot.- Hát, te Jóska, mit művelsz itt szent Vendel lábánál?

Elég időbe került, míg Jóska kibökte:- Neki ’’pikulázok” — mondta — mer hogy neki köszönhetem, hogy az apám megvette nékem!- Ahá, hát pikula — gondolta a pap. No még ilyet úgysem láttam életemben. — Mi a csudát csinálsz te szent Vendelnek? — kérdi hangosan a pap.- Hát pikulázok neki.

És a pap kezébe vette a kis hosszúkás hangszert, melyen volt néhány lyuk és billentyűcske és fent oldalt egy lyuk, ahol fújni kellett. — Érdekes . . . érdekes ... és tovább sétált, hagyva a fiút, hogy tovább köszöngesse szent Vendelnek a jótéteményét.

0

Amilyen kíváncsi természetű volt a lőcsfalvi pap, rögtön látszott, hogy lesz itt még több és másféle magyaráznivaló is, mint a- mennyit a Jóska gyerek elárult. S a további magyarázatok forrása Jóskán kívül az apja és az anyja is voltak, így hát elég hiteles a pikula históriája.

Ahogy Jóska még ott a szobor tövében elmondta, a dolog a múlt őszi országos vásáron kezdődött Pacsán, ahová apja magával vitte a gyereket, mert téli csizma kellett és azt fel is kell próbálni, mielőtt a pénzt kiadnák érte ... Mikor már minden adás-vételi dolog végétért, jártak sátortól sátorig, mert sok minden érdekes néznivaló a- kad ott egy gyerkőc számára . . . Közben apja találkozott ismerősökkel és fiát az egyik sátornál hagyta, mert nagyon el volt bámulva a sokféle hangszeren, amiket abban árultak . . . Szeme megakadt egy fából készült rövid vékony csövön, melyen fényes billentyűk és lyukak voltak. Megkérdezte, az miféle jószág. Azt mondta a vásáros, hogy az bizony pikula. No így aztán nemcsak a formája, de a neve is megtetszett a gyereknek. Az árús látta, hogy a gyerek szerelmes lett a hangszerbe, gondolta, ebből vásár lesz és odaszólított valami fiatal legényfélét, aki szájához emelte és fújni kezdte, miközben ujjai boszor