A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-492három ló kényelmesen elsétáljon mellette és nyugodtan kicammogjon a széles útra. Amint így töprengett magában, a vezetékló lassan, óvatosan belelépett az iszapos sárba, vigyázva, mert a zsákok nehezek voltak. A második követte az első példáját. A harmadikat se kellett nógatni, ment az is magától a többi után. Issza elszégyelte magát. Lelketlen, faragatlan tuskó-ember vagyok! - korholta önmagát. Dolog nélkül, tires kézzel csak sétifikálok a dolgozók útján és nézem bámész szemmel, mint térnek ki előlem illedelmesen a teherhordó oktalan állatok nehéz terhüket cipelve. Nekem kellett volna helyet szorítanom a megterhelt barmoknak.

Az élet útja is be' sokszor hasonlít Issza azemicsijéhez! Csakhogy már nem lovak, nem értelmetlen állatok, hanem elcsigázott, fáradt, szenvedő emberek, becsületes munkásnépek cipeke- dős alakja bukkan fel hirtelen előttünk. Mi meg talán könnyűszerrel, teher nélkül, minden különösebb ok nélkül járkálunk tétlenül az élet mesgyéjén és közömbösen nézzük, sőt még el is várjuk, hogy a munkában elfáradt, kimerült felebarátunk engedje át nekünk az utat és jóleső megelégedettséggel nézzük, mint megy ő a sáros latyakba, csakhogy mi szárazon folytathassuk hetyke utunkat.

Hányszor jön maga Krisztus felénk szenvedő, küszködő, görnyedt testvérünk képében, keresztjét cipelve. Boldog, aki önként, örömmel nemcsak átengedi neki az út jobbik részét, hanem még segít is neki készségesen keresztje hordozásában. Mégha mindjárt a csúnya iszapos lébe kellene is belemennie miatta. Az alázatosak, a szelídek, akik igazán szeretik Istenüket és következésképpen felebarátjukat is, a- kármikor készek ruhát cserélni, segíteni, sárba belemenni A szeretet útja i- gen sokszor hasonló az azemicsihez. Ha meg nem a rizsföldek között van a hazánk, akkor hasonló a szűk jeruzsále- mi sikátorhoz, a meredek "via doloro- sd’-hoz. A kikerülhetetlen találkozás etikettje ilyenkor így hangzik: Engedj, térj ki, segíts! Csak aki megvalósította életében az azemicsi szeretet-törvé- nyét, csak az méltó az üdvösség nagy, széles, "királyi’ útján való továbbhaladáshoz.

♦

271 Hirosimában értettem meg egy kicsit, mi is igazán a harmónia, a testvérek közötti valódi egység. Ennek pedig ez a története. Szokás errefelé hol ennél, hol annál a családnál esténként ösz- szegyűlni (hetente egyszer). Imádkoznak, énekelnek, buzdítják egymást (a- mint erre már szent Pál is serkentette a kolosszai híveket) és csendes tedz gatás közben, meghitt beszélgetéssel töltik el a megszabott időt. Hát ilyen családi összejövetelről van most itt szó.

Ahogy kilépek az ajtón a világos éjszakába, látom, hogy épp akkor jön fel a nagy telihold a hegyek mögül Nesztelenül, libegve úszik egyre feljebb a felhőtlen égen Holdat, teliholdat is láttam már eleget Japánban Ma azonban nem annyira magáért a holdért álltam meg egy percre a ház előtt A kijárat mellett ugyanis egy szép szál japán fenyőfa állt csendesen strázsát a csillag fényes éjszakában Kissé távolabb meg egy nagy, bokorszerű fa-féle (nevére nem emlékszem) telistele virággal A fenyő mögül nézve egészen megszépült