A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
-491nak” tetszett sokak szemében. Egyszerűen, alázatosan "csak” az ács fiaként lépett elénk, de akiben mégis az istenség egész teljessége lakozik (Kol. 1. 14. 19; Zsid.1,3). Mert éppen ez a megvetett, félreismert Jézus a láthatatlan Isten képmása, az örökkévaló szépség tiszta tükörképe... A szentek is ebből a ’’fajtából” valók. Szándékosan kerülik a feltűnést; nem mutogatják, nem árulják magukat; ösztönösen kerülik önmaguk szépítését, cicomázását; nem vágják magukat a szenteskedés "pózába” a kíváncsiak kedvéért; hibáikat nem rejtegetik, tökéletlenségeiket sem kendőzgetik; nem kezdenek hosszas magyarázatba, körülményes önvédelem nem az ő szokásuk; nem akarják a másikat mindenáron meggyőzni a maguk igazáról, a bennük rejlő értékekről. A szentek alázatosak. Nem akarnak mindenáron ”szent’-nek látszani Olyanok mint a Taó, mint a valódi jakimonó... ♦ 2&á Ha az Ur Jézus nem Palesztinában, hanem mondjuk Délkelet-Ázsiában működött volna, bizonyára nem szőlővel, búzaföldekkel, bárányokkal pél- dázgatott volna, hanem minden bizonynyal a rizsföldekről, bivalyokról s miegyébről vette volna a hasonlatait Isten országának szemléletes leírásához. A rizsföldeket vízzel árasztják el Mikor dolgoznak, a vízben, iszapban állva dolgoznak. A rizsföldeket egy alig félméter széles gyalogút köti össze. Egy kicsit magasabban van a rizsföldnél és következésképpen száraz. Japánul azemicsi a neve. Hasonló a mennyek országa az a- zemicsi-hez. Az azemicsi nem utca, nem autóút, még csak nem is sétaút Dolgozó emberek járnak rajta Munkaruhában, mezítláb vagy sáros gumicsizmában, hiszen sárban, iszapos földben megy a munka. Terhet cipelő, verejté- kes arcú emberek becsületes gyalogú tja Aki idejön, váltson ruhát és gondolja meg, mi is hozta őt ide, éppen a sáros rizsföldek közé. A mennyek országába vezető út is éppen olyan, mint ez a keskeny, földes, iszapos azemicsi. Vízben, sárban gürcölő, dolgos emberek fáradságos, de hasznos útja. Ám mindnyájunkat az aratás, a betakarítás reménye bátorít, indít a türelmes, örvendező munkára Aki mindvégig kitart és szépen betartja az azemicsi íratlan törvényeit, az üdvözül. Mert tágas a kapu és széles az út, a- mely a pusztulásba vezet, bizony sokan mennek be rajta De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életbe visz - bizony kevesen találják megazt (Mt.7.13-14). Isszával, a japánok népszerű hajku -költőjével esett meg: egyszeresük úgy találomra, puszta időtöltésből elindult a rizsföldek felé sétálni. Az azemicsire tévedt. Eső után volt éppen, itt is, ott is vizes volt még az ösvény. Óvatosan lépegetett a cuppanós, puha gyalogú- ton. Hát egyszeresük látja hogy három jól megrakott ló is jön vele szemben az ellenkező irányból. Lassan, tapogatózva lépegetnek, hátukon teli zsákokkal. Ember nincs sehol, az állatok már ismerik az utat, eltalálnak maguktól is rendeltetési helyükre. Issza bosszankodva nézi a lovakat. Épp most kell e- zeknek is erre jönniök. Visszafordulni nem akart, a sáros rizsföldbe megutált volna belegázolni csak azért, hogy a
