A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
-490Szentségének, Jézus Krisztusnak életét, ahogy a teremtés történetébe lépett, ahogy az én életembe lép. Itt él, hat, vezet irányít, bíztat, megbocsát, helyreigazít, felemel a Lélek által, aki a Te Lelked. Szeretem, tisztelem, olvasom, imádkozom Könyvedet, Isten! Ha mellémszegődött régen, immár elválaszthatatlanul, szükségszerűen utitársam. Mert izenet tőled, emberi hangon, Magadról hozzánk, emberekhez, emberi nyelven. Béky Gellért ELMÉLKEDÉS JAPÁN MÓDRA... 25/ A japán jakimonónak (égetett a- gyagedény) van még egy másik érdekes tulajdonsága. Főleg azoknak, amelyeket a hagyományos tea-ceremóniáknál használják. A hozzá nem értő, tapasztalatlan szemlélő csak legyint az ilyen fületlen bögrék, csészék, tálacskák láttán. A teát faparázson, kis vasüstben főzik. Mindennek a maga természetes színében kell megmaradnia. Az égett edénykék sokszor ragyásak, fogásuk durva, színük alig van; árnyalatukat is mintha csak úgy találomra, akaratlanul szerkesztették volna rájuk. Gyanakodhatnánk egy kicsit: nem valami mellésikerült, elrontott, olcsó portékával a- kamak-e becsapni bennünket. Megrökönyödésünk azonban még jobban fokozódik, ha halljuk, milyen mesés ösz- szegeket képesek a müértők fizetni nem egyszer ilyen ” mellésikerül f, jelentéktelennek látszó agyagedényért. Jó szem, hamisítatlan művészi érzék kell ahhoz, hogy észrevegyük az i- lyen hitványnak tűnő portékán a rejtett, örök szépséget. Időbe telik, míg az ember megtalálja a kulcsot a szépség kapujához. De akkor aztán az elénk táruló káprázat bőségesen kárpótol a türelmes keresésért és a hosszadalmas várakozásért. A japán művészet (mint: kertek, házak, virágrendezés, jakimonó, stb.) egyik jellegzetessége éppen az, hogy szándékosan kerülik a feltűnőt, a rögtön szembeötlőt alakban, színben, tapintásban. Olyan egy-egy ilyen sutának, gyatrának látszó remekmű, mint Lao- ce Taó-ja: se színe, se íze, se tetszetős alakja Értéktelen, gyámoltalan, hitvány, figyelemre se érdemes. Mármint annak, aki csak felületesen nézi a dolgokat. Akinek se szeme, se érzéke nincs az igazi szépség iránt. S mégis az örök, a nagy, a fenséges Taóval állunk szemben, az örökkévaló, mégis mindig fiatal Taóval. Innen már csak egy lépés választ el bennünket Krisztus Misztériumától. Ö is jelentéktelen embernek, "rabszolgá
