A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
-486szeretet-szikra, amely életem folyamán az embereken át Hozzád szállt, Istenem. Te rám nézel és Benned megismerem magam: parányi voltomat, törekvéseimet, tévedéseimet... Csak a láng egyesít minket: a Te irgalmad olthatatlanul égő tüze és az én Feléd lobogó szeretetem e- mésztő vágya. Hogy hullok én Beléd, Te örök Dicsőség és örök megoldás a Szeretetben? Találkozásunk: magamba-látás és Eléd-omlás. Részedről: tisztító átsugárzás és Magadba-olvasztás. Dicsőség Istennek és békesség az embertestvéreknek!... Benned vagyok? Veled együtt élem Lényed valóságát? A mindent betöltő, Istenbe ámuló, embert ölelő szeretetet? Már most készülök halálom percére, a nagy találkozásra. Magamban hordalak, mennyország, isteni kiteljesülés lehetősége, és őrizlek, mint drága kincset. Bennem égsz, mint fény, mely világít és irányít; létezel mint kapocs, mely összefűz a láthatatlan Mesterrel. Belőle áradsz és Beléje rögzítesz, de nekem Reád kell irányítanom a figyelmemet és a hit, remény és szeretet erejével kell Téged átölelnem folyton, hogy hatékony legyen ez a kapcsolódás és Te betölts engem, mint éltető valóság, és átragyogj rajtam, mint kisugárzó vigasz. Cser László FELNŐNI BENNED! Akit az Isten szeret Egész életem ismerkedés veled. Olyan barátság ez, ahol a Másik, Te, ismersz, jobban ismersz, mint én magamat, de én ó, ismeretlen jóbarát, Isten, hogyan látom meg láthatatlan Arcodat? Fiad is oly lassan mutatja meg magát az eszmélődő léleknek, mennyit kell keresnünk az írás lapjain, mennyit hallgatni róla azoktól, akik jobban ismerik, mennyit kell keresnünk önmagunkban, imával, elmélkedéssel! De mindez kifogás. Te úgysem hagyod- ELMÉLKEDŐ IMÁK
