A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

-482jobban ismerjük, mint akárcsak pár évtizeddel ezelőtt. Ima-technikájukról is világosabb fogalmakkal rendelkezünk, mint régebben és a hozzáértők nem riadnak vissza attól a megállapítástól sem, hogy a ’’fejével” imádkozó nyugati embernek nem árt, ha a ’’szívükkel” imádkozó ázsiaiaktól valamit eltanul. A zen, a yóga, a Krisna-tudatosulás ma vonzóerőt is gyakorol sok esetben a kereső nyugati lelkekre. Az á- zsiai egyház nem kelthet érdeklődést a vallásos ázsiai emberben, ha ő- si hagyományaikat és értékeiket nem építi bele a kereszténységbe.

Szeder Mihály

/§m\\ régen önismeretnek neveztek és azt ajánlották: "Ismerd meg magad!", Cs! azt ma azonossági kérdésnek hívják. Személy-azonossági kérdésnek. Persze nem a régi megszokott papírra kell most gondolnunk: személyazonossági igazolványra. Ebben az igazolványban röviden meg volt adva az illető neve, személyi adatai, vallási, faji, nemzetiségi hovátartozandósága, társadalmi helyzete, rövid külső leírása (kék szem, fekete haj, ovális arc, súlya, magassága, stb...). Amit ma azonossági kérdésnek neveznek, amarra vonatkozik, amit ez a személyazonossági papír takar. A probléma pedig abban csúcsosodik ki, hogy keresem ezt az ismeretlen valakit, akiről az igazolvány beszél. Tehát - egyszerű köznyelven kifejezve - keresem magamat, meg akarom ismerni önmagamat Ez a kutatás, ha egyáltalán megindul valakinél (mert van eset, hogy egy személy leéli életét és sohasem merül fel benne a kérdés: ki is vagyok "én" tulajdonképp?), igen korán indul

akik mások, mint ő; akikről magában véleményt alkot, jót vagy rosszat; lassan felmerül a kérdés benne: No és ki vagyok én? Hogyan vélekednek rólam mások, a többiek? Belenéz sajátmagába, mint egy tükörbe. Vajon mit lát a tükörben?

Amit lát, lehet homályos, zavaros, lehet egy torzkép, lehet egy "retusált" kép, egy szépített kép... S itt kezdődik el az azonossági probléma Ennek a problémának a megoldása nemcsak jellemnevelés szempontjából fontos, hanem a keresztény ember, az igazi keresztény vagy a tökéletesebb ember kialakulásának szempontjából is igen fontos. A "megtérés", mely minden keresztény élet alapja, el sem képzelhető igazi, helyes önismeret nélkül. Azért táljuk például, hogy egy jó kereszténynek ismert ember, aki magát is igen jó kereszténynek tarba, tele van jellemhibákkal, járja a maga útját, félredobva minden elemi erkölcsi- vagy illem- szabályt Ez a régi nyelven nevezett lelki vakság. Egyszerűen nem látja, amit mindenki lát... Ha felhívják rá a figyelmét, vérig meg van sértve.

Szentbeázm

az önismeretről

meg. Mikor a bontakozó életfolyamatban a személy szembetalálja magát más személyekkel, akik nem ő;