A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-480— Amikor a következő héten a vezérigazgató értesítésére múzeumi szakemberek felülvizsgálták a leletet, kitűnt, hogy a koronás szoborfők eredetileg valóban a Notre Dame homlokzati fülkéiben álltak. A székesegyház épülésének idejére, 1160 és 1330 közé esik keletkezésük. Az ószövetség zsidó királyait ábrázolták, ezzel azonban nem voltak tisztában a francia forradalom kultúrfelelősei, akik azt hitték, hogy a szobrok francia királyok képmásai és 1793 folyamán, miután előbb január 21-én élő királyukat guillotine-ra hurcolták, a kőkirályokat is, fülkéikből kiemelve, lefejezték. A törmelékek évekig ott hevertek a székesegyház előtt, aztán 1796-ban egy építőmesterrel elvitették. Az mai lelőhelyükön nem építette be őket a magánpalotába, hanem a királypárti tulajdonos kívánságára kegyelettel elföldelte. — A ma látható 28 királyszobor 1844-ben került az üres fülkékbe. jgyedül az Istentől kapott hit tudta az egyszerűségnek ezt az imáját, a Rózsafüzért sugalmazni. Gyöngyökkel teli kezét felénk nyújtja, ujjaink egyikéből átpergetik a másikba, ha rá kerül a sor. Segít, hogy az örök i- ellesett gazságokat ismételgessük, amelyeket sosem lehet elégszer a gondolatok szivünkbe vésni és az isteni előrelátástól az egyetlen szükségeset kérni. Az isteni titkok ismétlése meg tudja nyugtatni a lelkeket, elősegíti a hit, remény, szeretet vigasztalásának átélését. Ez az ájtatosság az egyszerűség útját mutatja. Ezért tudják a gyermekek és a gyönge öregek is i- mádkozni. Segít az emberi természetben lappangó vagy uralkodó gőgöt és a nagy- ravágyás kisértéseit legyőzni. A megnemértés a Rózsafüzért sokszor lekicsinyli, mikor a mélységes alázatnak kifejezését hallja, amely a lélekben szegények fegyvere. Pedig a Rózsafüzér gyöngyszemei egy isteni fa gyümölcsei, és mint a szent Eukarisztia - kiváló ellenméreg a lélek lázai ellen. Nyugalom, alázat, szerénység, állhatatosság árad belőlük, a lelkiismeret-fúrdalás minden gyötrelme eltűnik, mert Isten irgalmának reményét ébreszti fel bennünk. Francis Jammes fY'Vní láthatatlan fonalak, körülgyürüznek jó szavak. Mint hegymászót a kötelek, ha zuhannék is, mentenek. A nyirkos köd ha szívig ér, meleg védelmük elkísér, Ha betemet a tél hava, vagy vihart rejt az éjszaka, csillagnyi létük fényjelén a remény sugárzik felém. Ezernyi harc az életem, cselt vet a gond és félelem. minden nap új próbát hoz el és új erőt is követel, pedig úgy fárad már a láb, oly nehéz néha a tovább. Jó szavak, most úgy kelletek, hogy zuhanástól mentsetek, hogy árván itt ne hagyjatok, hogy csüggedt órán tartsatok! Ha távol fényetek ragyog, bátrabb és boldogabb vagyok. Móra Magda
