A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-474a fehér fátyolban! Mint egy tündér. Csak lestem, elrepül-e. — Mi lett vele? — kérdeztem csendesen. Bihari kaviccsal piszmogott. — Meghalt. Ahogy ültünk, körülfolyt a tavaszi nap, de most mégis megborzongtam. Egy pillanatra fölnéztem az égre. Hátha ő is itt van valahol. De fönt csak egy léglökéses repülőgép húzta maga Metykó Edit után a fehér csíkot, mely lassan szétterült a magasban, mint egy hatalmas fehér fátyol. — No, szervusz! - nehézkesen felállt. A gyerekei már ott ugráltak mellette és ráncigálták, hogy vegyen fagylaltot. Csudaszép gyerekek voltak. És az egyiknek pont olyan fekete haja volt, mint régi osztálytársamnak, Türk Marinak. Beszélj, pénz! Amikor mámort vettek rajtad, s ládájába söpört Harpagon, amikor először Júdásnak adtak s aztán eldobva szétgurultál véresen, amikor tiszta testet vettek s adtak el érted, amikor gyermekdajkáló édes anyaölt nyitottál meg gonoszul: beszélj, mit érez tél, Pénz! Beszélj! Amikor késre ment érted apa és fia, amikor törvényszékre cipelte testvér a testvért, mikor tolvaj szorított mohó markába remegve, amikor rum, heroin és nikotin lettél, amikor tőrt, bombát, ágyút vettek rajtad: beszélj, mit éreztél, Pénz! Beszélj! .. . és amikor egy öreg kéz perselybe dobott csendesen s orvosnak adtak, gyógyszerért egy drága életért, és amikor szótlanul csúsztattak ráncos kolduskézbe, vagy virággá váltál menyasszony kezébe’ s egy oltáron gyertyaként csendben csonkig égtél: Pénz, beszélj! Akkor mit éreztél?
