A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-472mindig az az elidegenítő elem, aminek modern társadalomtudományi rendszerek képzelik; sokszor épp a forradalmi felszabadulás mozgatója lehet, mint például a mohamedánizmus volt az Algír-i önállósulási törekvések idején. A liberációs teológia szerint Istent az igazságban csak úgy találhatjuk meg, ha előbb minden elvont igazságot félretéve meg merjük állapítani, hogy a keresztény önmagában véve se nem jobb, se nem rosszabb, mint a nem-keresztény, bár kétségtelen, hogy előnyére szolgálnak azok az értékmérők, amelyek kezében vannak. Ezek elsősorban a szent iratok (Biblia), amelyeket azonban úgy kell értelmeznünk, mintegy Istenre rátalált közösség tanúságtételét. A teológiának a történelmi valóságból kell kiindulnia — s ez a liberációs teológusok számára ma az elnyomásból való szabadulásért folyó küzdelem. Az ebben való tevékeny közreműködésből születik majd meg a hitnek és a vallásnak új megfogalmazása, az új teológia. Arra hivatkoznak, hogy ez a felfogásuk nem is olyan új, mint amilyennek első pillantásra látszik: az őskeresztény közösségek idején is a hívek gyakorlati hitélete volt a mércéje a hit kialakuló tudományának. ELLENTÉTEK ÉS IRÁNYZATOK Az új latin-amerikai teológusok élesen bírálják a nyugati ("imperialista") teológiának azt a táborát, amelyik pedig legjobban rokonszenvezik velük: a baloldali keresztényeket. Ezeknek — a dél-amerikai teológusok szerint - csak hanghordozásuk radikális, a valóságban félnek a mélyreható reformoktól és semmi veszélyt sem jelentenek a fennálló hatalmi rendszerek számára. A nemzetközi teológiai kongresszusokon felszólaló liberációs teológusok új rendszerüknek még arra az érdekes vonására is rámutattak, hogy korántsem foglalkoztatja őket annyira a szekularizálódás problémája, mint európai vagy észak-amerikai szaktársaikat (nem a vallás, hanem a vallási formák krízisében hisznek), és cseppet se izgatják őket azok a kérdések, amelyek felett nyugati teológusok pedig hevesen vitáznak, mint pl. a papi celibátus, a csalatkozhatatlan- ság, az új lelkipásztori módszerek. Az alig öt éve feltűnt liberációs irányzatnak ma már világviszonylatban ismert tekintélyei vannak. így a perui Gustavo Gutierrez, az uruguayi Juan-LuisSegundo, a mexikói Raul Vidales, a párizsi szám kivetésben é- lő csilei Pablo Richard és két argentínai: Mi-
