A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-466A tízparancsolat több, mint törvény. A tízparancsolat: személyes isteni tett; a szabadulás föltétele; az Istennel kötött szövetség alapokmánya. A tízparancsolat nem névtelen kényszer, hanem az Istennel való élő kapcsolat-szálak, a- melyeken keresztül az Istenhez-hasonló élet érkezik hozzánk. A két kőtábláról az emberrélevés kettős követelményeit olvashatjuk le. Az egyik az Istennel, a másik a világgal való kapcsolataink kiépítését szabályozza, megingathatatlan isteni a- lapot és megbízhatóságot adva önépítő, társadalomalakító és világformáló tevékenységünknek.

Csak egy Urat isméi] el magad fölött úrnak: azt, aki teremtett, aki magához emelt, és akitől küldetésedet kaptad. Földi kapcsolataidat pedig a kegyelet, az élet tisztelete, a test és az ösztönök fegyelme, az igazság és valóság becsülése, a mások javainak és jogainak tiszteletben tartása a- lapján rendezd be.

Ez a hiten alapuló, a szólító Isten hívására adott válaszon alapuló szövetség csak előkészítés egy átfogóbb isteni szabadító tettre: Jézus Krisztusra. A teljes emberrélevés, a valódi istenképi- ség törvénye csak Jézus Krisztusról olvasható le és csak belőle valósítható.

Ő a harmadik történelem -tengelyében-álló isteni parancs megtestesítője. Az emberrélevés parancsa az Ő ajkán így hangzik: ’’Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket”. Egyetemes, megbocsátó, irgalmas, azaz a nyomorúság fölé gyógyító akarattal forduló; keresztet, áldozatot, szenvedést, gyalázatot, rabszolgahalált vállaló, isteni méretű szeretettel. Olyannal, ami sajátmagunk szűk kereteiből való kilépésre kényszerít bennünket: énünk fulladozik, agonizál, eszméletét veszti, és arra ébred: ’’élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”. ”Szeretet az Isten”, és Isten szeretete fordul bennünk minden emberi nyomorúság és megváltatlanság fölé. Ez a valódi istenképiség, ez a teljes emberrélevés, ez az ember igazi hivatása.

De ez csak a hitből, az Istennel való teljes életszövetségből élhető. Vi