A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-467szont letagadhatatlanul ez a legmagasabbrendű élet a világmindenségben. Ez a fejlődés iránya és tengelye: a krisztusi emberek gyülekezete, a megdicsó'ült Krisztus evilági teste, a világ istenbegyűjtése. Szükséges volt először ezt a perspektívát bemutatni, mert ez a három parancs az a mérce, amelyhez az egyének és társadalmak, népek és birodalmak é- letét viszonyítanunk kell. A fejlődés iránya és kifejlete ugyanis nem föltétlenül mutat az osztálytalan társadalom felé, de föltétlenül mutat a krisztusi emberek gyülekezete felé. Az abszolút jövő: az Isten. H a ez a fejlődés iránya, akkor a pogány vallások és modem vallástalanságok, a különféle izmusok — bűnös érzelmeink és vágyaink szülöttei és kifejeződései — egy ideig kisiklathatják a népek Isten felé törtető menetelését; egy ideig megnyomoríthatják, keresztrefeszíthetik az Egyház testének egyes részeit. De az Egyház éppen az igazak áldozataiból, — a megkeresztelt és meg- nem-keresztelt igazak áldozataiból — él és újul. Tehát ebből a szempontból nézve a magyar forradalom az Isten szabadító erejének megmutatkozása volt, és hőseiben Krisztus kérdez bíráira: ”Ha rosszat szólottám, bizonyítsad be; ha igazat, miért ütsz engem?” Ha azt kérdezzük, miért engedte meg az Isten a forradalom legázolását, erre is Jézus Krisztus a válasz. Miért engedte meg Fia szenvedését és halálát? A föltámadásért! Azért, hogy Fia Szelleme és Lelke tovább éljen tanúiban, az a- postoli Egyházban! — A történelem elejétől a mai napig, és a jövőben is, minden igazságért való kiállás és minden igazságosságért való küzdelem szerves része a megváltásnak, a Krisztus föltámadásba és új életbe vivő áldozatának. Ez a tény biztosítéka annak, hogy a magyar forradalom nem ostobaság volt, hanem Krisztus megváltó hősiességének a része. Nemzeti vértanúink, börtönviselt jellemeink teljesítménye (ha hívők, ha nemhivők; ha helyt álltak az élet egyéb területein, ha nem; akár tiszta volt bennük az eszmények, a jog, az igazságosság szeretete, akár
