A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-456spriccereket, amiket valaha is megittak. Gondolták, hogy itt is megisznak egyet. Tán kettőt is. Iszogatták a spriccert a jó hűvös csárdában. Majd fizettek. Kimentek. Anti nagyban rugdosta be a motort. Közben Fricinek sürgős ügyei akadtak a spriccerek után, hát hátrafutott, ahová a mondás szerint a király is gyalog jár. . . A motor édes- deden búgott, mint egy nagy macska. . . Anti azt hivén, hogy Frici már ott van a nyeregben, nekieresztette a gépet és robogott az országúton. Már jól túl volt Zalaapátin, mikor mondani akart valamit cimborájának, de az nem reagált. ”Hé, hát nem hallod?” Semmi válasz. Hátranéz, hát a Frici nincs. ’’Hej, az áldóját! Csak nem esett le útközben?” Hirtelen megfordítja a motort s ment visszafelé, Hahótnak, hogy megkeresse elveszett komáját. De már alaposan szürkült s any- nyira nézegetett minden oldalra barátja után, hogy egy éles kanyart elvétett... s tovább már semmire sem emlékezett.. .

K

éső este a teherautó dudája riasztotta fel a lőcsfalvi papot. Kilép az irodából és a sötétből egy alak lép feléje.

— A falu már sötét, uram, itt láttam világot.

— Mi járatban vannak errefelé ilyenkor?

— Kérem, valami motorkerékpárost baleset ért az úton. Eszméletlen. Alaposan össze van törve. Iratai alapján lőcsfalvi, hát idehoztuk.

— Mindjárt hozok egy zseblámpát.- Sose fáradjon, tisztelendő úr. Van itt, jó erős. - Rávilágít az autó alján pokrócba burkolt alakra.- Igen. Ez a Horváth Anti. Szegény kölyök. Nem sokáig tartott a dicsőség. Maguk hová mennek?

— Egerszegibe — hangzik a válasz a sofőr ülésből.- Tudják mit? Megyek én is magukkal, vigyük be a kórházba. A pap hamar magához vette a szükséges dolgokat, szólt Julis asszonynak, hogyha nem jönne meg idejére, valamelyik apátsági pap misézne meg.

Az autó elindult s közben hátul a pap feladta csak úgy emlékezetből, a legszükségesebb szavakkal, a szentkenetet, feloldozta a legényt és imádkozni kezdett.

K

özben pedig Tóth Frici le s fel járt a csárda előtt. Nem tudta el- , gondolni, miért hagyta ott a barátja. Mire visszajött, a motornak se híre, se hamva. A csárdában azt mondták, már elment. . . Számolgatta fejében a kilométereket meg a hozzájuk való időt s rájött, hogy innen még éjfél előtt beérkezhet Lőcsfalvára, ha az erdőn és a földeken át veszi útját. Jól ismerte a vidéket, nem félt, hogy eltéved. Mire