A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-454Senki sem sejtette, hogy nemsokára kitör majd a második világháború és Ágnes nem fog többé visszatérni Magyarországra. Jó öreg szülei meghalnak; I- dus otthont talál Margócsyéknál. Tekla nénit légitámadás alkalmával az ijedtségtől szívszélhűdés éri. Sárikának sikerül féijhezmennie egy gazdag földbirtokoshoz, de háború után elveszik tőlük a birtokot és a félje munkás lesz. A büszke Lidi néni is koldusbotra jut majd és könyörgő levelet fog írni Ágnesnak, az egykori vagonlakónak, hogy a rokonságukra való tekintettel lenne szíves meghívó levelet küldeni a leányainak, hogy így kimenthesse őket külföldre. Nem, ezt senki sem tudhatta előre. A vonat vidáman füttyentett és bolondosán zökkenve indult. Ágnes tekintete ráesett a megbillenő kofferekre és akkor egyszerre eszébe jutott az a régi vagon, amely oly gyakran ijesztően zökkent. Ott látta maga előtt a síró és imádkozó, reménytelen jövőjű, éhes kislányt, aki egykor ő volt és látta azt is, hogy az Isten szerető gondviselése hogyan segítette, vezette lépésről-lépésre a tapasztalatlan kislányt. És lám, az a nyomorgó vagonlakó most a gyorsvonat fülkéjében tele reménnyel száguld külföldre és mellette egy tiszta szívű, jóságos ember, aki egy életen át vigyáz majd őrá, mert a házasság szentségében a jó Isten felbonthatatla- nul egybe fűzte őket. Ágnesnak megeredtek a könnyei. A fiatal félj rémülten észlelte, hogy sír a felesége.- Szegény kis Ágnesem, ugye azért sír, mert nagyon fáj, hogy itt kell hagynia a hazáját és a családját? Ágnes hevesen megrázta a fejét: nem, ő nem azért sír.- Talán akaratlanul megbántottam valamivel?- Nem, igazán nem. Kérem, ne vegye rossz néven, hogy sírok az esküvőm napján, de a nagy boldogságban rádöbbentem arra, hogy Isten oly kimondhatatlanul jó volt hozzám, hogy én nem tudom Neki soha eléggé megköszönni. Aztán felszáradtak a könnyei. Mosoly derült az arcára. A robogó vonat mögött messze maradt a régi táj és mialatt a jövő felé tárult az élet, Ágnes előtt kiszélesedett az új lelki horizont: a gyarló kis ember sohasem tudja eléggé megköszönni Isten végtelen jóságát, de egy életen át iparkodhat, hogy az embereknek a- dott szeretettel Istennek súgja a háláját.- vége Szeder Mihály Ä lőcsíalvi pap naplójából: H ’orváth Antal nagy feltűnést keltett Lőcsfalván, miután köteles ka- . tonai szolgálatából le(/ereit és hazajött. Jött pedig, nem mint más halandó, vonaton vagy s/ekeren, hanem egy nagy motorbiciklivel puffogtatottvégiga főutcán. Mikor nagy berregéssel megállt a község
