A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-451 vesebb francia írója? Ha azt mondja: Voltaire, akkor antiklerikális. Ha azt mondja: Chateaubriand, akkor melankolikus pesszimista, ha azt mondja: Lamartine, vagy Claudel, akkor hívő katolikus. Hát kezdjünk hozzá a sztratégiai terv keresztülviteléhez!”

— Pardon, Monsieur, olyan sokat beszélgettünk már a francia irodalomról. Legyen szíves, árulja el nekem azt is, ki az ön legkedvesebb francia írója?

— Hiába mondanám, mert ön nem ismeri azt az írót.

— Hogy állíthat ilyet? Hiszen én most már a francia irodalom diplomás tanára vagyok.

— De az én kedvenc francia íróm még nem szerepel a francia irodalom- történetben. Csak a szentek történetében fog szerepelni. Nem is író, hanem írónő. A neve: Sainte Thérese de Lisieux. A könyv címe: Histoire d’une ame.

Most Ágnes szíve dobbant nagyot.

— Nekem ő a legkedvesebb szentem - susogta csodálkozva. Kihúzott a táskájából egy Szent Teréz ereklyét. - Látja, ezt mindig magammal hordom.

— Mennyire örülök, — ragyogott a tanár szeme, — hogy Magyarországon ismerik ezt a francia szentet.

— Ágnes boldogan rámosolygott a tanárra és úgy tűnt neki, hogy ez az ember az ő lelkének megértő társa és valami Istenben gyökerező, mély kapcsolat fűzi őket össze.

Ettől a mosolytól a tanár nekibátorodott és elmesélte Ágnesnek, mit is kért Istentől mindennap a szentmisén, a fiúintézet kápolnájában és hogy most úgy tűnik neki: Ágnes az a lány, akit feleségül szeretne venni. De ez olyan merész gondolat, hogy nem is szabadna kimondani, hiszen nem ismeri eléggé Ágnest, nem tudja, milyen álmai, milyen tervei vannak.

Ágnes röviden elbeszélte életét. Egyetlen álma a tanári diploma volt. Ezt küzdelmes munka árán meg is szerezte. Apja mindig arról ábrándozott, hogy lánya állami nyugdíjas álláshoz jusson, mert meggyőződése, hogy csak ez nyújt biztonságot az életben. Most ez a vágy is teljesült. Éppen pár nappal ezelőtt érkezett meg az értesítés, hogy kinevezték egy magyar állami leánygimnáziumban tanárnőnek. Apja nagyon boldog, de — a kinevezés következtében — neki meg kell szakítania franciaországi tartózkodását és már holnapután haza kell utaznia, hogy jelentkezzen az iskola igazgatójánál.

— Már holnapután elutazik? — kérdezte riadtan a tanár. — Végtelenül sajnálom, de megértem... Különben is, ha szülei és ön is olyan nagy súlyt helyeznek az állami nyugdíjas állásra, akkor az én közeledésem úgyis hiábavaló. Nekem ugyanis nincs nyugdíjas állásom. Nincs is rá kilátásom. Azt meg nem kérhetem, hogy hagyja el a biztost a bizonytalanért. Ez önzés is lenne részemről. Nem kételkedem abban, hogy ön az a lány, akiben az ideális élettársat megtalálnám, de más az álom és más a valóság.

Tanácstalanul hallgattak. Aztán a tanár megszólalt:

— Holnap vasárnap. Templomba megyek majd. Kérni fogom Istent, ad