A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-449nem látja többé. Nem ismeri azt az országot, ahova indul, el sem tudja képzelni ott a távolban gyermekét. Ha felszentelik, nem lesz jelen elsőmiséjén, nem éri fia áldása homlokát. És ha agg korának határán egy súlyos betegség ágyba dönti, az utolsó pillanatokban nem lesz mellette fia, nem is fogja tudni, hogy édesanyja búcsúzik. Elhaló tekintetével nem kapaszkodhat erőteljes, férfi fiának papszemébe az a- nya; nem súghatja, hogy látod, mégis érdemes volt élni, most itt vagy fiatalon, készen, az Ur szőlőjének derék munkásaként. . . Szemét nem fogja le fia gyengéd kezekkel, halálának hírét talán csak hónapok múltán, más valaki kezevonásán át kapja meg. . .

Rezső értette és megérezte édesanyjának áldozatát. Vele valahogyan bensőbb és mélyebb viszonyban volt, mint apjával. Mióta szerzetbe lépett, egy különös, mély lelki kapcsolat alakult ki közöttük. Mégis megírta a levelet és gondolkodás nélkül adta postára. Tudta, hogy éppen az, aki legjobban szereti, meg fogja érteni őt és nem áll ellent fia egyetlen boldogságának. (folytatjuk)

Arató Jolán

Egy vtujotiCoktf Widmete

(kisregény )

X.

B

artos Sándornak végre sikerült Pesten egy kis lakást szereznie. Sajnos, csak egyetlenegy helyiséget lehetett benne fűteni, de így is melegebbnek ígérkezett, mint a vagon. Martosék bebűtoroztak két szobát és boldogan beköltöztek, de nem mindnyájan. Margócsyné könyörgött, hogy Idus nála maradhasson, mert már nem bír nélküle élni. Idus tehát nem tért vissza a fészekbe.

Ágnes örömmel hagyta ott a házmester-lakást és szüleihez költözött, így a lakbérre gyűjtögetett pénzét és mindazt, amit magánórákkal keresett, külföldi tanulmányútra szánhatta. Előbb azonban letette a tanári vizsgát a Pázmány Péter egyetemen. Martos apai büszkeséggel nézett okleveles lányára.

— Szerzek neked állami állást - lelkesedett, és beadta az erre irányuló kérvényt. Aztán szaladgált a minisztériumba, hogy régi barátságok kacskaringós útjain fonogassa a protekció szálait, amelyek majd Ágnes kinevezéséhez vezetnek.

A várakozás ideje alatt Ágnes Franciaországba utazott, hogy egy ottani egyetemen kiegészítse tanulmányait. A világ minden tájáról sereglettek oda hallgatók. Akik külföldről érkeztek, azok francia kiejtési gyakorlatokon is résztve- hettek. Az első ilyen gyakorlat alkalmával a tanár mindenkitől megkérdezte, mi az anyanyelve. Mikor Ágnes azt mondta, hogy magyar, akkor úgy rácsodálkoztak