A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-448Már tavaszodott és éppen órára indultak, mikor hívatta Páter Provinciális. A folyosón, ajtaja előtt, hárman találkoztak össze: Renner, Rigó és ő. Mivel ő volt a legidősebb, ő ment be elsőnek. Ott áll e- lőljárója előtt. Ugyanazok a meleg, tiszta és csillogó szemek tekintettek rá, melyek végigkísérték nyolc éves gimnáziumi útját. Arca valamivel fáradtabbnak látszott, mozdulatai kicsit meglassultak.

— Fiam, maga egyszer jelentkezett a missziókba. Készen áll?

— Igen, Páter Provinciális.

— Édesanyja?

— Vállalom. Bele fog nyugodni.

— Elküldöm a fölterjesztést Rómába. Körülbelül két hét múlva megkapja a választ.

— Köszönöm, Páter Provinciális.

Már ki is lépett az ajtón. A következő két filozófus éppen o- lyan röviden végzett. Hallgattak mind a hárman. És tanultak, most már nagyobb lendülettel. —

Körülbelül tizenkét nap múlva egy cédulát hozott fel egyik társuk. Kopogás után belépett Rezső szobájába és nyakába borult.

— Hát elhagy minket?

Rezső a cédulára nézett. Csak ennyi állt rajta: Fráter Csák és Rigó megkapták az engedélyt Rómából. Nyárutón utazhatnak Peking- be. További utasításokat a Prokurátortól kérjenek. Provinciális.

Hogy miért maradt ki Fráter Renner, azt csak homályosan sejtette Rezső. Azt rebesgették, hogy egy nap gondolkodási időt kért.

32.

/Oezső és társa nem sokat készültek. Nem volt mire készülni. Kína / \ messze volt és nem sok értelmét látták annak, hogy összeolvassanak egy csomó olyan könyvet, amit idegenek írtak Kínáról. Készülni csak lélekben lehetett. — És még valamit el kellett intézni: elő kellett készíteniök a családjukat.

Rezső sokat gondolkozott azon, hogyan vegye el élét annak a tőrnek, mely most édesanyja szívébe fog hasítani. Gondolkozott és tudta: a tőr tőr marad és a seb fáj. Megírta hát őszintén és egyszerűen, hogy Isten új útra hívja. Jól tudja, hogy az ő áldozata meg sem említhető édesanyja áldozata mellett. A misszionárius anyja többet ad Istennek — különösen az első időkben — mint a fia, aki hivatásának füzében égve, könnyen indul útnak.

Az édesanya gyermekét látja, azt a fiút, akit a világra hozott, akiért annyit szenvedett, akinek annyit örült, akit aggódva, gondosan nevelt, akit — ha el is vett tőle a szerzet, mégis megtartott neki a közelség tudata, látogatások, levelek, hírek. Fia most elmegy és soha