A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
-447dőtlen lakik, látták történésnek ezt a kis eseményt — az Időtlen lehajolt az időbe és egy ember lelkében lakást keresett. Rezső meghatottan hagyta el a kis családot, hogy az ő családjával legyen együtt: azzal a harminc tagú fiatal jezsuita csoporttal, mely egy jászol körül karácsonyi énekeket küldött az éjbe és pásztor- játékkal lett gyermek a Gyermekért, akinek annyit kellett köszönni ezen az éjen. 30. Ö szünidő megkezdődött és egy szerencsés véletlen tíz pár síhez juttatta a filozófusokat. Rövid fekete ruhában, befűzött nadrággal, mint egy hollócsapat a havon, úgy jártak ők a messze hegyekben: vidáman, jókedvűen, nagy lélegzettel és gyors mozdulatokkal. A hegyek kitárták karjukat és elfogadták őket; fekete, görcsöskarú fák nyújtották ki dermedt kezüket; a hófehér havon megcsillantak a lécek és a lesiklás sodrától gyémántport vert fel a szél. A kivágott páros vonalak beleszántottak a hóba — előttük az út, semmi csapás: most lehetett alkotni álomszerűén élesen, óvatosan, figyelmesen és lendületesen. Egy fa, egy szakadék, egy sánc, egy árok, egy völgy: vágtatás lobogó hajjal beledőlve a levegőbe és a mélységbe. Aztán egy fordulat: a völgyből föl, lassú kapaszkodóval a hegyre, elvakultan, izzadtan, gyöngyöző homlokkal. Aztán lankás dombok: közben meg lehetett állni kis pihenőre és rövid ebédre, utána hajrá, az ég megónosodott és megnehezült felettük, a hó már karcosan porzott, é- rezték bőrükön a hideg fogát. Milyen kár volt lecsatolni a két lécet és megindulni botorkálva az alkonyatban, egyre mélyebben süppedve a kormos és zajos városba. Fent, ott a hegyekben, ahol ember csak ritkán járt a téli időben, ott, ahol a társaságkedvelő városi emberek nem síztek és nem vagdosták föl a szűzhavat; ott szabadok voltak és könnyű volt a lelkűk, ott közel voltak az éghez és könnyen siklottak a föld fölött. Mikor Rezső lefelé ereszkedett és már látszottak a város fénypontjai, arra gondolt, hogy így, egészen így kell járni: vállalni minden hegyet és völgyet, átsiklani minden akadályon, vállalva a veszélyt azzal a belső fegyelemmel és összeszedettséggel, azzal a hittel és erővel, melyet Jézus-társasága vett át Isten kezéből és osztott ki nekik. 31. 7 lan, akinek váltott lovakat küld élete szekere elé az idő, és van, aki V/ úgy ballag előre lassan, gyalog. — Rezső egy óra egyenletes tikk- takkját hallotta, egy óra ketyegését a végtelenben, függetlenül a földi történések ütemétől és az emberszívek lassú vagy gyors dobogásától.
