A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

-44526.

ooooooooooooo

Ű

z idő őszbe hullt és homályos,

ereszkedő ködök lepték el Bu- MÚLT és JELEN

dapest arcát. — Több mint egy hónapja tanultak. Rezső egy disputá- OOOOOOOOOOOOO ra készítette el támadását. Nehezen ment, nem volt nagy gyakorlata a szillogizmus-sorok készítésében. Vigyáznia kellett, hogy a védő át ne lássa egyetlen tekintettel támadását, mert ott a helyszínen csak nehezen találhat ki valami újabb fordulatot.

Tételét megtanácskozta nálánál élesebb eszű filozófusokkal és szöveggel kezében sétált a kertben, hogy a terminusok pontosan sorakozzanak egymásután emlékezetében.

A portára hívták, telefonhoz. Kezébe vette a hallgatót és azonnal tudta, ki beszél. Kicsit ideges női hang volt: Ilonka beszélt, az író felesége.

— Tudod, Mihály ezzel a betegséggel kapcsolatban. . . nem eCser László

gyáltalán nem javult a helyzet. . . hogy is mondjam. .. hiszen te érted az ilyen dolgokat. . . egy páterrel szeretne beszélni.

— Milyen nagy öröm ez nekem! Természetesen. Mikor? Még ma? Délután? Igen, ismerek egy idős, kiváló pátert aManrézában. . . Hogyan? Inkább fiatalt? Elvégre. . . helyesen van. Egy órán belül ott leszünk.

etette a kagylót és sietett elöljárójához. Az a fiatal páter, aki két

hónappal előbb jött haza külföldi tanulmányaiból, éppen a lányok kongregációjában készült gyűlést tartani. Rezső csak egy-két szót mondott arról, milyen fontos pillanatokról van szó és a páter helyettest *resett.

Villanyosra ültek. A késő-őszi délután lassan színtelenedett és mikor a Vérmezőt elérték, a nagy tér már homályosodott. Felsiettek. A pap az író mellett maradt, Rezső Ilonkával beszélt a másik szobában. A percek peregtek és még mindig nem nyílt az ajtó. Rezső órájára nézett. Már nem volt félórája sem a vita kezdetéig. Újabb tíz perc. Mennie kellett. Autót hozatott.

27.