A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-426— Az a sok szenvedés és áldozat, a hívek és papok részéről, miért nem gyümölcsözőbb manapság, mint a keresztény ókorban?

— Mert a mai világban a mártírok túlélik a saját mártiromságukat. Erre pedig igazán nem készítettek fel bennünket. Sokkal egyszerűbb lenne egy hősi lélegzetvétellel mindent feláldozni, aztán jöhet az üdvösség. De így. . . ? Mindent egy lapra tettünk fel, nagyon hamar ki is kellett játszanunk ezt az egy lapot, aztán mi van? Olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal, aminek a fejét néha meglocsolják, hogy tovább eltartson.

— Püspökatya nem hisz a hazai egyház jövőjében?

— Vannak azért bíztató jelek. Ha szabad hasonlattal élnem, az idekint é- lő keresztények olyanok, mint a hangversenylátogató közönség: hallgatják a "zenét". A hazaiak pedig, mint egy családi vagy baráti kör, amely összeül muzsikálni. Ők csinálják a zenét, ha nem is mindig olyan művészien.. .

— Melyik ér többet?

— Nem szabad szembeállítani a kettőt, mert mindkettőnek helye van az Egyházban.

— Püspökatya szerint hol rosszabb az Egyház helyzete: hazájában vagy nálunk, Magyarországon?

— Attól függ. Jogilag nálunk rosszabb, hiszen, hajói tudom, Magyarországon például nem kell a papoknak a párttitkárral előre láttamoztatni a vasárnapi prédikációt; anyagilag sincsenek úgy sarokbaszorítva, mint nálunk. Minálunk körülbelül 5-10 dollár értékű pénz lehet csak a plébániákon, és csak állami engedéllyel szabad a bankból ennél nagyobb összeget kivenni. Az engedély a pap "magatartásától" függ. No meg a hitoktatás is jobban meg van nehezítve minálunk. Sajnos, a papok állami alkalmazottként kötelesek dolgozni, és például még a szentségeket sem tagadhatják meg a méltatlanoktól. Amelyik pap pedig nincs "keretben", az még mellékoltárnál sem misézhet, nem gyóntathat, mint önöknél. Szerzeteseink még annyira sincsenek, mint Magyarországon, katolikus gimnáziumokról nem is álmodhatunk. Minálunk ahhoz is állami engedély kell, ha valaki ünnepi alkalomra a szomszéd plébánost meg akarja hívni prédikálni, vagy csak gyóntatni. Sajnos, az én hazámban sikerült kezdetben egy szakadár, nemzeti egyházat is létrehozni a papi békemozgalom segítségével, ami szintén nem kis problémát jelent.

— És mi van, ami önöknél jobb?

— Talán az, hogy nem olyan elmosódottak a határok a jó és rossz között, mint Magyarországon. Egy kicsit hasonlítunk a népmesékre: vagy elvhű, vagy áruló él nálunk. Közbeeső "megoldások", lavírozó egzisztenciák nálunk korántsem akadnak olyan szépszámban. Ez mindenesetre megkönnyíti a hívek e- gyéni döntését az Egyházhoz-tartozás felismerésében.

— Honnan várja inkább Püspökatya az európai Egyház megújulását: Keletről, vagy Nyugatról?

— Felülről.