A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-410Maurice Jarre zenei aláfestése csak fokozza az áhítatot. Mindebből arra következtethetünk, hogy Zefirellinek az "ember Krisztussal" kapcsolatos megjegyzése inkább csak a készülő mű reklámozását szolgálta.

De a többi szereplő sem riadt vissza a félreérthető megjegyzésektől. Robert Powell, a- ki Krisztust játssza: "Nincs vallásos mondanivalónk. Egy rendkívüli ember élettörténetét akarjuk bemutatni". — Arról nem tehet, hogy a kész műnek tagadhatatlanul vallási a mondanivalója és vallásos élményt is nyújt.

Rod Steiger (Pilátus): "Szakítani akarunk a régimódi jelképekkel. Pilátus azért mossa a kezét, mert éppen útról érkezett, porosán". — Nos, a film teli van régimódi szimbolizmussal és ez jól is van így, mert nélkülük lapos és semmitmondó lenne.

Az elvált Olivia Hussey (Mária): "A Vatikánban biztosan botránkozást kelt majd, hogy a betlehemi jelenetben egy szülési fájdalmakkal küzdő asszonyt látnak". — A botránkozás elmaradt. Legalábbis erre következtethetünk abból a pár dicsérő szóból, amellyel a Szentatya a filmet illette.

A filmcsillagok ilyesfajta nyilatkozatai valószínűen szintén az érdeklődés felkeltése céljából hangzottak el. Ha viszont komolyan mondták volna, amit mondtak, az csak azt bizonyítja, hogy a színészeknek ahhoz, hogy alakításuk tökéletes legyen, elég ha jó rendező kezében vannak s nem kell mindenestül érteniük isa művet és mondanivalóit. Zefirelli pedig jó rendező és puszta neve is vonzóerőt gyakorol a sztárokra. Claudia Cardinale például úgy könyörögte ki tőle, hogy a házasságtörő asszony pár soros szerepét megkapja.

Az építész- és szinpadtervező múlttal rendelkező Zefirelli mestere a beállításnak, a tömegjeleneteknek. Olykor festőművészekre is emlékeztet, mint például az utolsó vacsora viaszfáklyák aranysárga fényében úszó képe (Rembrandt) vagy az a tulajdonsága, ahogy el-elidőzik egy-egy jelenetnél, mintha minden apró kis részletük egy-egy misztérium hordozója lenne (Giotto) és csak behatóbb vizsgálódás után jöhetünk rá jelentésük mélyebb értelmére. Ez Zefirelli sajátos stílusa - akiről egyébként az a hír járja, hogy a rózsafűzért is imádkozni szokta.

A fundamentalisták aggodalma végeredményben alaprendezői szabadság talannak bizonyul. Zefirelli valószínűen olvasta Bult- manrrt, de filmje nem mítosztalanít. Ellenkezően: az evangéliumokat mint megtörtént eseményekről való tanúságtételt kezeli. Ezért sorakoztatja fel színpompás ruhákban a napkeleti bölcseket, ezért üres a sír a feltámadás után s hangzik el a kérdés is: "Ki hengerítette el a követ?" Még csak kísérletet sem tesz arra, hogy a feltámadást mint a Krisztus-eseményre reagáló aposJózsef és Mária