A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-404nem csörgedeznek lelkében. Itt van például az alázatosság erénye, amelyről Rodriguez 37 fejezetet írt. Ágnes már könyv nélkül is tudta azt a mondatot, amelyre a könyv írója gyakran visszatér: az alázatos ember ’’minden megvetést és gyalá- zást örvendve elvisel”. De valahányszor Ágnes megismétli magának ezt a normát, lelke ezt válaszolja: ’’örvendjen a Rodriguez minden szidásnak, én bizony nem örvendek”. Hát itt valami baj van. Úgy látszik, létezik egy matematikai igazság, melynek értelmében az átolvasott erények száma nem áll egyenes arányban az elsajátított erények számával. Ágnes el is keseredett azon, hogy ennyi pénzt adott ki erre a tartalmas könyvre és képtelen a lelke javára fordítani. Csak rájönne a használati utasítás titkára. . . Egy hozzáértő paptól kellene tanácsot kérni. Egy jezsuita atyától? De ezen a nagy Budapesten hol rejtőznek a jezsuiták? Másnap, mintha csak az isteni Gondviselés is így akarta volna, összetalálkozott az egyetemen azzal a komoly lánnyal, aki a lelkigyakorlatra meghívta. — Kérem, - szólt hozzá Ágnes - nem tudja véletlenül, hol laknak a jezsuita atyák? Az ’’apostol” szemrehányó tekintetet vetett Ágnesre. Ez a szerencsétlen lány, úgy látszik, megint visszaesett a bűnébe. Hiszen csak pár hete tisztult meg a lelkigyakorlaton és most kénytelen ismét gyónni szaladni. Ejnye, ejnye! — Csóválta a fejét, de aztán mégis elmagyarázta, hol van a Jézus Szíve templom és a jezsuita rendház. A gnes oda vándorolt. Először a templomba ment be. Mialatt a padban térdelt és könyörgött Istenhez, hogy legyen segítségére a keresztény tökéletesség nagy problémájának megoldásában, kilépett a közeli gyóntatószékből egy ősz hajú, jóságos mosolyú pap. Ágnes nekibátorodva fordult hozzá:- Páter kérem, lelkiügyben szeretnék tanácsot kémi. Az atya bevezette egy kis társalgó szobába. - Ágnesből csak úgy dűlt a szó. Elpanaszolta, hogy már két hét óta tanulmányozza Rodriguez könyvét. Azt szeretné, ha az ott felsorolt erény mind lángolna benne, de csak a fejében kava- rodnak nagy összevisszaságban, a lelkében egyáltalán nem akarnak kivirulni. Nincs-e valami olyan erényátömlesztési lehetőség, mint amilyen a vérátömlesztés? Jól tudja, hogy a léleknek nincsenek erei, amikbe injekciós tűt lehetne szúrni, de arra gondol, hogy talán van valami olyasféle gyorssegély. Mint ahogy a beteg ember a vérátömlesztés hatására egyik napról a másikra megtelik friss erővel, életképességgel, úgy szeretne ő is valamiképpen azonnal növekedni az erényekben és a tökéletességre szert tenni. Ö csak a lelkigyakorlat alatt jött rá, hogy a földi élet célja: eljutni Istenhez és az Istenhez vezető út: a tökéletesedés. Nem bír belenyugodni abba, hogy miután — annyi keresés után — a célt felfedezte, ne léphessen rá a célba futó útra. Ö már holnap szeretne tökéletes lenni. Mit tanácsol a páter? Az atya türelmesen és nagyon barátságosan mosolygott Ágnesre: — Kedves lányom, képzelje el, hogy van a lakásában egy cserép virág, a
