A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-405melyet nagyon szeret. Tavasszal rügyezni kezd s ön, amint az első rügyet megpillantja, azt szeretné, ha mindjárt másnap magas növénnyé fejlődne és azonnal tele lenne virággal. Ezért, hogy meggyorsítsa a növekvést, elkezdené a kis rügyet rán- cigálni.

— Nem tenném, hiszen tönkremenne a növény.

— Na látja. Tudja ön nagyon jól, hogy ami kicsi, az nem lehet máról holnapra naggyá. Azt is tudja, hogy a kedves növényünket szeretettel és gondosan kell ápolgatni. Először is öntözni kell mindennap, hogy legyen tápláléka. Az i- mádság a lélek-virág kifakasztó ereje. Először is azt határozza el, hogy mindennap kéri a jó Isten segítségét, hogy Hozzá közelebb juthasson. - Az is megtörténhet, hogy kártevő rovarok elrágják a növény gyökerét vagy megtámadják a gyönge levélkéket. Védelemre van szüksége. Ez itt van.

Az asztalon egyszerre csak ott termett egy füzetszerű, vékony pici könyvecske: ”Az általános és részletes lelkiismeretvizsgálás”. A páter elmagyarázta, hogyan kell ezt a könyvecskét használni, hogyan kell türelmesen irtogatni tökéletlenségeinket, legyőzni önmagunkat és erős akarattal növelni erényeinket.

A magyarázat végén a páter még azt is megjegyezte, hogy Rodriguez könyve túl nehéz kezdők részére, és hogy a ’’Keresztény Kiskönyvtár”-ban megjelentek vékonyka könyvek, melyek könnyed formában, de alaposan megismertetik a hívekkel a hit- és erkölcstant. Azon kellene kezdeni. A páter csak perdült, fordult és már ott is volt az asztalon néhány kis füzet.

— Jé, a parancsolatok! — örvendezett Ágnes és arra gondolt, milyen jó lenne azoknak a magyarázatát elolvasni, hiszen olyan felületesen tanulták az iskolában. A szeretetről külön könyvecske szólt.

A páter észrevette Ágnes érdeklődését:

— Ha óhajtja valamelyiket olvasni, csak tessék elvinni.

— Mindet szeretném — lelkesedett Ágnes, aki a szerénység erényéről szóló fejezetet még nem olvasta el Rodriguez könyvében.

— Tessék valamennyit elvinni, de nem szabad ám az összes erénnyel egyszerre próbálkozni. Egy erényt válasszon ki és addig törekedjen rá makacs kitartással, amíg valami gyakorlati eredményt ér el.

A ’’makacs” szónak Ágnes megörült, mert ez a tulajdonsága megvolt. Emlékezett, hogy már 3 éves korában mondták a szülei: "Nincs az egész világon még egy olyan makacs gyerek, mint az Ágnes”. Most úgy tűnt neki, hogy már le van téve az alapkő, melyre az erényeket felépítheti.

— Ha nem lehet minden erényt egyszerre megvalósítani, melyiken kezdjem ? — kérdezte az atyát.

— Gondoljon az Ur Jézusra. Ö az örök mintakép. Válassza ki azt a krisztusi vonást, mely legmélyebben vonzza és azt próbálja fejleszteni lelkében.

Ágnes tanácstalanul nézett a Páterre. Hiszen ő oly kevéssé ismeri az Ur Jézust. A középiskolában keveset tanultak róla. Az egyetemen nem is beszélnek róla. A szentáldozásban találkozik ugyan Krisztussal, de csak futólag megölelik