A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
-41ni, az ötvenhatos események után — Nem is tudják, hol van? — Biztosan már a mennyben. Mert akárhonnan, de írt vóna. A tanítónéni arra gondolt, hogy vannak földi helyek is, ahonnan nem lehet írni, de inkább nem mondott semmit. így is baj, meg úgyis. Hogy elterelje a szót a szomorú témáról, inkább azt mondta: — Van itt egy másik könyv nálam. Itt hagyjam, hogy olvassák? Versek vannak benne, szép magyar szó... — Mutassa csak kicsit, - kérte el Józsi bácsi. Ahogy belelapozgatott, megakadt az egyik versnél. Nem szólt, csak bólintott rá egyet. — Mit talált benne, Józsi bácsi? — Ez bizon igaz. Látja, okos könyvet hozott. — Olvasd már hangosan, aranyoskám, hadd tudjuk mink is. — "Szeret kibékülni az ember, mikor halni készül" — idézte nagy komolyan Adyt az öreg. Minden szót külön jól megnyomott. - Látod, aranyoskám, oszt mink meg a templomba se botorkálunk el már mióta ezzel a rossz lábunkkal. De nagyon messze van, tudja, tanítónéni. — Ez a papra tartozik! — zökkent vissza hivatalos szerepébe a tanítónéni. A hogy később az erdő felé ballagott, nem is azon tűnődött, hogy ő pedagógus létére miért nem beszélhet ilyen témákról, hanem inkább azt latolgatta, hogyan szólhatna a papnak. Mert a plébániára nem mehet. Az utcán meg milyen ürüggyel állítsa meg a papot? Az iskolában pedig csak hivatalos ügyekben tanácsos szóbaállni vele. Pedig szólni kéne, mert az ilyen öregeknél hamar jön a baj. Valahogy "felsőbb utasításnak" érezte, hogy gondoskodjék az öregek leikéről. A Gondviselés alkalmat is adott rá. Másnap délben két gyerek éppen a plébánia előtt verekedett össze. A- hogy a tanítónéni odament, hogy rendet csináljon, a plébánosúr is épp akkor ért oda, hasonló pedagógiai céllal. A gyerekek hamarosan eltűntek, a tanítónéni pedig csak odaszólt a papnak: — Az öreg Józsibácsit és Rozinénit el kellene látni. Tudja, ott a falu végén. A héten elsőpéntek lesz, várják magát. A papbácsi akkorát csodálkozott, hogy éppen csak a szája nem maradt tátva: — Tanítónéni?! Magának lelke van?! — Ez előfordul a legjobb családban is. Hát még nálunk! — vetette oda kissé ridegen és elment. Pénteken aztán igyekezett megelőzni a papot, hogy a két öreg majd tényleg várja. Ahogy bezörgetett a konyhaajtón, Józsi bácsi nyitott ajtót neki. Mindjárt intett is, hogy "csak csendesen". Ő is halkan mondta, hogy ne hallatszod jón a szobába:
