A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-373feladatuk, hogy segítsék a hívő embert Isten nehezen kifejezhető misztériumának megközelítésében — Krisztus közvetítése révén, aki osztozott velünk az emberi lét nagy kalandjának vállalásában. A jövő keresztényei pedig, akik így közelebb kerülhetnek teológusaikhoz, jobban megértik majd a teológusok küldetésének kiválóságát, de veszélyeit is. Könnyebben felfedezik majd bennük a kutató vonásait, jobban átértik, hogy — mint minden kutatónak — nekik is joguk van hipotéziseket alkalmazni, kísérletezni, esetleg tévedni is, mielőtt az igazságra rátalálnak. Hozzáedződve a pluralizmushoz, azon sem fognak csodálkozni, hogy a hit valamely igazságának megközelítése többféle megfogalmazásban is lehetséges. És azt is természetesnek fogják tartani, hogy a sokféleségében is egységes Egyház kebelén belül különféle teológiai rendszerek is létezhetnek.

KIS KÖZÖSSÉGEK SOKFÉLE VÁLTOZATÁBAN...

A jövő Egyháza a nem egy kaptafára szabott kis közösségek Egyháza lesz. A külön kis csoportok, bázis-közösségek emlegetése ma még sokunkra zavaróan hathat. A velük kapcsolatos gyanakvás és félelem azonban el fog oszlani. Az Egyház "az utcán" él, nem a föld alatt, nem is négy fai közé zárva. Az elvárosia- sult, technikával eljegyzett emberi társadalom maga is kis csoportokra oszlik. A névtelen tömegből való kiemelkedés már említett igénye egyik oka ennek a jelenségnek. A névtelen tömegben megtapasztalt egyedüllétből és magányból menekülnek kis csoportokba a fiatalok, a lakók a kultúrális vagy politikai célú egyletek, a közös foglalkozásúakra halászok vagy vadászok klubjaiba az emberek. Az Egyház sem fogja kikerülhetni ezt az irányzatot. Annál is kevésbé, mert a társadalmi kereszténység eltűntével az Egyház egy hitetlen és szekularizált világban egyre inkább egy bizonyos értelemben forradalmi szellemű kisebbséget fog jelenteni: azokat, akik még keresik az igazságot, hisznek az ^emberek testvériségében és értelmét látják még annak, hogy küzdjenek minden téren az ember elnyomása ellen. Ilyen körülmények között pedig elkerülhetetlen, hogy kisebb közösségekre ne tagozódjék az Egyház.

Maguk a kis közösségek egyébként nem is olyan újak az Egyház életében, mint talán gondolnánk. Az őskeresztények is ilyen csoportokat alkottak. A hit és az Eucharisztiából és imádságból táplálkozó szeretet fűzte őket egybe. Azzal is tisztában voltak, hogy egy-egy csoportjuk csak akkor töltheti be szerepét, csak akkor mondhatja magát igazán kereszténynek, ha részleges tapasztalatainak eredményeit összehasonlítja más csoportok és az Egyház egészének tapasztalataival és eredményeivel — az Evangélium fényénél. Krisztust a maga tökéletes egészében csak a teljes egyházi közösség tapasztalhatja meg — hagyományai és univerzalitása miatt. A jövő Egyházának kis közösségei is csak akkor ő- rizhetik meg kereszténységüket, ha élményeik valódiságát más csoportok és az őket időben megelőzők élményein és tapasztalatain mérik le. Ez a közösségek közötti állandó kapcsolat és érintkezés elkerülhetetlenül konfliktusokkal és súrlódásokkal jár majd, de ha ilyesmiktől félünk, akkor nem kerülhetjük el a kis kö