A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-3Nem azért, mert szokatlan, vagy rendkívüli volt ez a jelenet, hanem mert épp az újdonsült édesanya karján nyugvó elsőszülött megszokott szépsége rezgett benne. Talán azt is megsejtették, hogy e kedves kép mögött maga az Isten rejtőzködik. Aki úgy ad életet mindeneknek, mint egy édesanya a gyermekének. Azt mindenesetre tudhatták az éjszaka történtekből, hogy a Gyermek nem mindennapi gyermek, az Anya sem mindennapi anya.

A betlehemi jelenet nem azért egyedülálló, mert más, mint a többi gyermek világrajöttének s a bennük megnyilvánuló új kezdetnek a csodája. Ami egyedülállóvá teszi, az az sajátos erő, amely a Madonnában és a Gyermekben kinyilvánítja azt a mélyebb, azt a földöntúli energiát, amely Istenből árad az Ő teremtményeire. Jézus és Mária új kezdetet jelentenek az emberiség számára, új nekiindulást, új nap hajnalát, az örökké tartó újévi hangulat kezdetét — anélkül, hogy ugyanakkor elkülönülnének minden más új kezdet, új születés, új nap felvirradtának csodájától. Azt a reményteli várakozást, amit minden új kezdet jelent a mi számunkra, csak alátámasztja, érvényesíti és megerősíti mindaz, ami ott Betlehemben történt a jászol és a pásztorok körül. Nyugodtan kezdhetünk tehát mi is mindent újra. Nem kell attól félnünk, hogy új nekilendüléseink mámora hazug. A betlehemi jelenet gazdagságából táplálkozik minden új emberi nekikezdés. Betlehem arra tanít, mennyire erősen akarja Isten, hogy éljünk, hogy legyen mindig elég bátorság bennünk ahhoz, — bármi történjék is velünk — hogy mindent újra kezdjünk.

Magyary Csilla

Napf el kelte

Felhő mögül kibúvik a Nap, olyan, mint egy ragyogó kalap: a felhő óriás karimája.

De hirtelen az égre pattan és sávos aranysugarakban a csodáiéit megtréfálja.

Nem kalap már: Isten virága, kitűzve az ég gomblyukába.

Dús fénye minden zugot betölt.

ó, hála Néked, Magasságos,

Ki elküldöd forró virágod, hogy világos legyen ez a föld.