A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
-369lapvető emberi szabadságjogok náluk csak papíron vannak meg. Nincs meg például a szabad vélemény-nyilvánítás lehetősége. Sokan azért nem dolgozhatnak képzettségüknek megfelelő beosztásban, mert olyan nézeteiknek adtak kifejezést, a- melyek ellenkeztek a hivatalos állásponttal. Előnytelen megkülönböztetéseknek, hatósági kellemetlenkedéseknek vannak kitéve és nincs lehetőségük védekezésre. Százezrek forognak abban a veszedelemben, hogy elvesztik munkájukat, ha nézeteiket nyíltan hangoztatják. De nemcsak ők maguk kerülnek előnytelen helyzetbe, hanem gyermekeik előtt is becsukódik a főiskolai nevelésnek, magasabb képzés lehetőségének ajtaja. A hír- és gondolatközlés szervei sem a szabad vélemény- nyilvánítás eszközei, egyéni felfogást sem politikai, sem tudományos vagy művészi körökben nem lehet hangoztatni; aki mégis megkísérli ezt, sajtóban, rádióban alaptalan vádakkal gázolnak becsületébe és még csak védekezésre sem nyílik alkalom. A vallás-szabadság sem biztosítható olyan körülmények között, ahol a hatóságok önkényesen beleavatkoznak papok és lelkészek lelkipásztori munkájába és az illetőknek attól kell félniük, hogy az állam bármikor megvonhatja tőlük működési engedélyüket. A vallásukat szavukban vagy tetteikben megvalló hívek is önkényes megtorlásoknak vannak kitéve, gyermekeik hitoktatását is korlátozzák. Miután a Charta így, gyakorlati életből vett példákkal illusztrálta a jogtalanság állapotát, a visszás helyzet alapokára is rámutat. Az a rendszer a hibás, a- mely az állam minden intézményét és szervezetét mindenestül az uralmon lévő párt irányításának veti alá s ez az irányítás a teljhatalmat kezükben tartó befolyásos politikai személyiségek kiváltsága, akik határozataikat zárt ajtók mögött, titokban hozzák meg és a párt apparátusán kívül senkinek sem tartoznak felelősséggel. A belügyminisztérium szervei révén állandó ellenőrzés alatt tartják az állam polgárait: telefonbeszélgetéseket hallgatnak le, fejbontják és cenzúrázzák a leveleket, besúgók egész hadát mozgósítják, kiszemelt áldozataik munkaadóit is bevonják megtorló terveikbe és az igazságügyi szerveket is befolyásolják. Annak ellenére, hogy a Charta szerzői így kipellen- a szerzők indítékai gérezik az uralmon lévő rendszert, ismételten is kijelentik, hogy politikai beállítottságuk nem kommunista-ellenes. Nem is tartják magukat politikusoknak, írásművük mögött nem politikai, hanem erkölcsi indítékok állnak. Elképzelésükben az ’’erkölcsit” műidig elsőbbség illeti meg a ’’pusztán politikai” mellett s hogy céljaik nem politikaiak, azt az is bizonyítja, hogy az aláírók nem egyféle politikai álláspontot képviselnek: különféle a vüágnézetük és vallási meggyőződésük, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak képviselői vannak soraikban s csak abban vannak egy véleményen, hogy a polgári és emberi szabadságjogoknak szeretnének érvényt szerezni hazájukban. Az állami apparátus emberiesebbé tétele lenne egyetlen céljuk s ez csak bizonyos erkölcsi elvek alapján lenne lehetséges. Nyugati újságíróknak adott nyilatkozataikban azt is hangoztatták, hogy a csehszlovák kommunista párt humá- nusabbá tétele a vágyuk s rajta keresztül remélnék, hogy egy bizonyos emberibb arculatú szocialista rendszer kialakíthatóvá válna.
