A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-356nyok határán mozgott; egy-két regénykísérlete ígéretnek látszott, de közben a biológia is behatóan érdekelte.

Az évfolyamból többen misszióba készültek. Nem arról volt szó, hogy kik jelentkeztek, hiszen majdnem kivétel nélkül megtették, hanem arról, hogy sokan komolyan várták ezt a beosztást a filozófiai tanulmányok bevégzése után. Bátor György ugyan gyenge szíve miatt nem számíthatott erre, de Rigó Pál, Renner József és különösen Bojár Jenő, aki bizalmasan kérte Rezsőt, hogy majd ha a missziókba kerül, ő tartson kapcsolatot özvegy édesanyjával, akit rövidesen bemutat neki. Ha vigaszra szorulna, jól esne neki egy rendtag szeretetteljes bíztatása. Rezsőről általában úgy gondolták rendtársai, hogy nem kerül soha a missziókba, hiszen erős érzelmi élete, irodalomba merült szelleme otthoni, irodalmi munkára predestinálják. Alaghy Zoltán pedig a- ligha számíthatott kiküldésére, már csak azért sem, mert komoly és mélyreható tanulmányai alkalmassá tették arra, hogy később a rend valamelyik főiskoláján dolgozzon. (folytatjuk)

Arató Jolán

Egy vagonföfeó tö/itcnete

(kisregény)

VIII.

A nagy templom teljesen megtelt hölgyekkel. A kapuk bezárultak. Megjelent a fekete ruhás, magas, szikár jezsuita atya. Az arca nagyon komoly, fegyelmezett, de mégsem szigorú. Bizalmat keltő jóságot áraszt egész lénye. A hangjában a hit biztonsága csendül:

"Első előadásunkban arra az alapvető kérdésre fogunk felelni: miért vagyunk a világon? Mi az ember rendeltetése?”

Ágnes szíve újjongó meglepetéssel dobbant: ó, a nagy kérdés, amely szüntelenül benne égett, amelyre annyiszor hiába keresett kielégítő választ. A középiskolában azt hitte, hogy az ő életének a célja: a tanulás, akitűnés, a jeles bizonyítvány... De mennyire csalódott. Gyuri arra akarta tanítani, hogy az élet cája: élvezethajhászat, futó szerelmi kaland. Milyen rettegéssel, milyen ösztönös iszonyattal fordult el ettől a megoldástól. Sárika a gazdagságot tartotta életcélnak, de ez sem lehet igaz, hiszen Vámayné rendkívül gazdag, mégis boldogtalan. Apa az állam mindenható oltalmában keresett biztonságot. De lehet ez életcél? Ágnes a boldogságra vágyott.

Most végre a páter válaszolt a nagy kérdésre: ”Az ember azért van, teremtve, hogy Urát Istenét dicsérje, Öt tisztelje, neki szolgáljon és ezáltal lelkét üdvözítse.”