A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-354felől őzek halk mozgása hallatszott. A Duna kinyújtózkodott és hömpölyögve szalad el Pesttől. Hátán a Nap fényét hordta és kanyargóit, csillogott, míg csak el nem nyelte a távol.

Reggel volt. Felugrottak helyükről és indultak kirándulni, pihenni, örülni a természet szépségeinek. A természet testvére azoknak, akik meg tudják érteni.

23.

/Oezső úgy érezte, hogy most találkozott először a természettel.

Csodálatosan meleg és tiszta szépségek tárultak fel előtte a fák és réti virágok között. Talán édesanyja (főerdész leánya) erdei életének egy megsejtett szépsége volt ez? Szeretett barangolni szótlanul, emberektől nem járt utakon, órákig el tudta nézni, hogyan vonul át az úton egy hangyaboly szorgalmas népe.

Ez a feloldódás nem tartott sokáig. Szent Ignác, a rendalapító ünnepe közeledett. Ebédnél együtt ültek a pesti rendházi ebédlőben. Ilyenkor szokták felolvasni az új áthelyezéseket. A rendtagoknak készen kellett állniok arra, hogy a következő napon az engedelmesség szellemében más munkakört, más helyen kezdjenek meg.

A filozófusok tudták, hogy tovább tanulnak a következő évben. Csak a harmadévesek kezében merevedett meg egy pillanatra a kanál, ha nevüket olvasták: ők már kollégiumokba kerültek egy-két évre felügyelőnek, tanárnak.

Rezső nem várt semmi új beosztást, mégis kapott.

Ebéd után hívatta Páter Rektor.

— Miután vizsgája nem valami fényesen sikerült, meg kell ismételnie.

— Az etikát, Páter Rektor?

— Mind a két főtárgyat. Az etikát és a theodíceát. Éspedig két hét alatt kell elkészülnie.

— Igen.

Csak ennyi. Érzések? Ki gondol ilyesmivel?

24.

O^em is voltak érzései. Tudomásul vette, hogy kint, a sátrak alatt, a / L ragyogó napfényben, az ujjongó nyárban filozófiát kell tanulnia.

Még aznap visszamentek a Svábhegyre. Rezső elővette jegyzeteit, leült a mohos, nagy tölgyfák alá.

Száradó széna illatát hajtotta feléje a szél, madarak énekeltek