A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-352— Ez nem pontos meghatározás! - csattant a tanár szigorú megállapítása.

Rezső elakadt. Újra kezdte. A tanár az órájára nézett:

— Még három perce van!

Rezső érezte, hogy ez a három perc vesztét okozza. Átfutott agyán a gondolat, hogy ez mind szétszóródó, másirányú elfoglaltságainak büntetése. Nem irodalmat kellett volna olvasnia, hanem a ’’norma moralitatis” tételét.

— Még egy perc! A definíciót pontosan, nem össze-vissza.

Rezső a tanárokra nézett. Hűvösen, zárkózottan ültek. Etikatanára szürke szemével megbotránkozva mérte végig. Az idő letelt. A következő tanár kérdezett. Róla tudta Rezső, hogy a szociológiával kapcsolatos problémákat fogja fölhánytorgatni. Meglepetésére - csupa jóindulatból — a legkönnyebb, számára azonban legnehezebb tételt kapta. A nemzetek önálló létének jogáról volt szó.

Ezt a tételt a legutolsó órán röviden, futólag vették át, hiszen annyira világos volt. Csakhogy akkor Rezső esze már a Kongresszus körül bolyongott és alig figyelt rá. Kezdetben azért ment símán minden. Aztán a tanár kérdezett:

— Olvasta a trianoni szerződést? Miért ellenkezik az a természet-törvénnyel?

A kérdés olyan hirtelen jött, hogy azt felelte: nem olvasta. Pedig egy hónappal előbb olvasta a parlament kiállítási termében.

A szociológia tanára felháborodva, kesernyés nevetéssel fordult az etika tanárához:

— Hogyan? Még ezt sem olvasta?

Rezső érezte, hogy baj van. Már nem bánta. Jöjjön, aminek jönnie kell.

21.

C’gy ideig nem történt semmi. De aztán rebesgetni kezdték filozó- fus-társai, hogy Páter Rektor nincs megelégedve vizsgájával. Theodícea-tanárához fordult, aki megnyugtatta. Közel a szünidő. Ezt a két hetet teljes szabadsággal pihenje át és ne törődjön a vizsgával.

Pest fülledt levegője nem volt alkalmas arra, hogy egy évi fáradalmaikat az átizzadt, füstös, zajos kőrengetegben pihenjék ki. E- lőljáróik gondos utánjárással a svábhegyi Csillagvizsgáló szomszédságában béreltek egy kis házat, gyönyörű, elvadult park közepén.

Mivel a három évfolyamon több mint harmincán tanultak, a kis ház szűknek bizonyult. Elhatározták tehát, hogy négy nagy őrsi