A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
- 351 nakvaló ott próbálta ki a tudományát... Volt olyan iskola is, ahol a református tanító tekintette megtisztelő feladatnak, ha egy-s-más ünnepi alkalommal kántorkodhatott a szentmisénél. Senki sem ütközött meg rajta, aminthogy azt is a világ legtermészetesebb dolgának tartották emberemlékezet óta, hogy az iskola tanítója, akár katolikus volt az illető, akár a reformált egyházhoz tartozott, mindkét feleke- zetbeli ifjúságnak ő tartotta a hitoktatást. Efféle állapotok mellett elképzelhető, mit is jelentett az ottani katolikusoknak a tanyás-páterek megjelenése... Cser László kongresszus utolsó napjától tíz napjuk maradt a vizsgák kezdetéig. A tíz nap lázas munkában telt el. Míg az ország emlékekről beszélt és cikkezett, ők etika és theodícea jegyzetek fölé hajoltak. Rezső vizsgázott. Az előadóteremben négy tanár ült vele szemben. Nem tudhatta, kik kérdezik. A vizsga fél órás volt, latinul. A tanárok közül egyik megadja a tételt, azt k: kell fejteni — és a tanári támadások ellen védekezni kell. Aztán egy másik tanár kérdez ugyanúgy. — Az emberi cselekedetek morális értékéről beszéljen — emelte fel hangját az etika tanára. Ez volt az a híres, hírhedt tétel, mely tudós tanáruk specialitása volt. A tételt sokáig magyarázta, vitatta előttük és külön jegyzeteket kaptak róla. Rezső hozzáfogott a tétel kifejtéséhez. Bizonytalanul és hiányosan bontotta föl egymásután a definíciók és szavak értelmét. Mondott valamit az erkölcsi jóról, meghatározta a jó fogalmát; elmondta, hányféle jó létezik: hogy van objektív és formális, naturális és pozitív, kompiét is inkompiét, perfekt és fundamentális... Nem jutott el a tomista iskola, Suarez, Schuster, Pesch, Mausbach és Mayer megállapításaihoz. — A definíciót kérem! Körülbelül és bizonytalanul hangzott a felelet. 20.
