A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-349többnyire napi áldozok. Évvégére a ministránsgárdából Berchmans szent János Testőrgárda lett. Páter Mogyoróssy pontifikálta az első a- vatást, szabályszerű lovaggáütéssel... Bizony az embernek a torkában dobogott a szíve, amikor a ragyogó díszkard megvillant az oltár előtt ülő Mogyoró kezében és ránehezedett az előtte térdelő emberke vállára s ünnepélyesen zengett az avatási formula: Krisztus Király testőrévé avatlak, légy Királyod bátor katonája...

*

Közben alkalmam nyűt hódi szókincsem fejlesztésére hamisítatlan kispesti vagány-nyelv szótárból... amellett közelről láthattam az Eucharisztikus Kongresszust. — Amikor 38 nyarán újra meglátogattam szülővárosom tornyait, bizony már eggyel megszaporodtak. I- gaz, hogy ez az egy el is ütött a többitől. A hódi jezsuita-templom é- pítésénél a San Lorenzo ihlethette Fábián építészt - legalábbis ami a templom külsejét illeti.

Amikor a plébánián bekopogtattam, nem az várt, akit kerestem : Páter Mogyoróssy akkor kezdte meg harmadik próbaévét. Helyette egy vékonydongájú, nagyon udvarias fiatal atya hajolt le hozzám (mintha legalábbis sokkal kisebb lettem volna, mint ő!): Páter Ugrin Sándor. Ö volt a ház gondnoka. A tradíció őre természetesen a Páter Superior, P. Ecker volt, a körülrajongott plébános úr. Hajói emlékszem, Páter Virágh már akkor ott volt s Mogyoróssy munkájának egy részét, a leánylíceum hittanárságát és az ott virágzó Napsugár gárdát vette át. (A név jellemző volt Mogyoróra. Egyébként a gimnazistalányok Jézus Szíve Szövetsége volt. A munka-elv náluk a mélyszántás volt: belső, csöndes önnevelés, apostolkodás. Ellentétben a többi egyletekkel, ritkán léptek előtérbe előadásokkal, effélével.)

Páter Virágh egyébként hittanárság mellett ebben az évben dolgozott több kiadványán is. Ekkor jelent meg az Erdő fia, meg más, a Szívtestőrséggel kapcsolatos munkafüzete. S amellett emlékezetesen szép prédikációkat tartott a vasárnapi diákmiséken.

Akkoriban indult neki a tanyapasztoráció is. Előző évben két Néplány bejárta azt a végtelen tanyavilágot kerékpáron s minden katolikus családról pontos kartotékát állított össze. Most hát neki indulhattak a páterek is. Az első igazi tanyás-páter Páter Dukay volt. Vett valami öreg Indián motort s azzal száguldozott, ha kisbalták estek, akkor is. Láttam szakadó esőben száguldani, a kalapja belecsur- gott a szemébe...

Dukay atya, akit a népek csak kis Dukay nak neveztek, szót- lan ember volt, de a hívei körében megoldódott a nyelve — így mesélték. Hogy, hogy nem, összekomázott a város szélén tanyázó (helyesebben putrizó) cigányokkal. No, hát azokkal nem igen mert sen-