A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-348vel) az a története, hogy Páter Mogyorónak mindenki Blat volt. A két lábú létezők két táborra oszlottak: voltak link Blatok és remek Blat- ok (a Blat egyébként pofát jelentett). Elképzelhető, micsoda újszerűén hatott ez a zsargon a hódi kismagyarkákra... De rajongtunk is e- zért a nagydarab emberért, mert hamar rájöttünk, hogy a szíve is nagy.

*

Páter Eckert úgy ismertük meg, mint plébános (P. Mogyoró szerint pléhbánatos) urat. Atyai mosolya fogalommá lett és az emberek húztak hozzá. Azokban az esztendőkben nagy halak kerültek Hódon horogra. Az asszonyok és férfiak Jézus Szíve Szövetségének megalapításával kezdte. A harmadik páter, a káplán, Schmidt Ferenc volt. Ha nem csalódom, ő vezette a férfiak Jézus Szíve Szövetségét. Nagyon szívesen hallgatták a népek, mint szónokot is.

Az ideiglenes rendház és kápolna a Wlassich-utcai, úgynevezett Vöröskereszt-iskola lett. 1936 nyarán jöttek oda az atyák és igazán misszióba illő körülmények közt laktak ott két esztendeig. Az iskola három tantermét már előbb egy nagy teremmé alakította át a város s ebben rendezték be a kápolnát. Karácsony estéjén kondult meg először az udvaron a kisharang.

A jezsuiták az első esztendőben a vén bűnösökkel voltak elfoglalva. Minket, az ifjúságot más markolt össze. Köztudomású, hogy Páter Bíró óta a magyar jezsuitáknak szürke az árnyékuk. S minthogy Mécs László szerint Az ember és árnyéka általában együtt jár, hát Hódon is megjelentek a Néplányok (Jézus Szíve Népleányok Társasága).

Első dolguk volt, hogy a jezsuiták plébániájához tartozó városrészben sorrajárták a családokat. Jól emlékszem, édesanyám éppen libát tömött, amikor híre futott, hogy a szürke-lányok itt járnak a Vi- dacs-utcában... Elhúztam a számat s tizenhároméves öntudattal gondoltam: apácafajta - és elvágódtam a sarokra komázni.

De a komáimmal együtt mégis horogra kerültem. Egy szép napon ott ültünk a kápolna folyosóján és Pesti testvérrel az élünkön megalapítottuk valami nyolcadmagunkkal a Ministránsgárdát. Igaz, hogy a lépcsőimánál egyikünk se vitte még többre, de azért mind azzal kérkedtünk, hogy tudjuk mi a Suscipiátót is, csak most nem jut e- szünkbe... Félévre rá tökéletesen képzett ministránsok voltunk és