A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-345sok volt az idősebb testvérnek. Az egyébként jótermészetű, békülékenységre hajlamos Ézsau rettentő haragra lobbant öccse ellen. Jákob se vette tréfára a dolgot: nem sokat tétovázott, nem érvelt, hanem egyszerűen elmenekült otthonról. Visz- sza se jött több mint tíz évig. — Ez a történelmi keret.

Nos, bujdosásának első napjaiban Jákob fáradtan rogyott le a szabad ég a- latt. Ágya, párnája nem lévén, egy kőre hajtotta le fejét. A félelemtől meg az úttól kimerült ifjú álmot látott. Álmában egy létra jelent meg. Furcsa létra volt ám ez a lajtorja. A földtől egészen az égig ért. A Biblia külön felhívja az olvasó figyelmét erre a tényre: alul a földre volt állítva, teteje pedig az égbe nyúlt. S ami még különösebb volt: angyalok sürögtek-forogtak a nem mindennapi létrán. Szüntelen fel s alá járkált a sok égi jelenség rajta. Jákob ugyancsak eltűnődött a ritka látomás felett, mikor másnap felébredt zsibbadt álmából. Végül is csak egy magyarázatot volt képes adni a furcsa álomképnek: maga Isten volt nála az éjszaka! Egész belerémült a szörnyű tudatba: Isten, Ábrahám és Izsák félelme jelent meg neki. Ám ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan boldogságérzet lett rajta úrrá: Isten vele van, nem hagyta magára! Most már tudta, hogy van értelme búj- dosásának s hogy Isten megbocsátotta bűnét. - Eddig a bibliai elbeszélés.

A létra a mi életünket jelképezi. Csak akkor teljes az élet, ha az ég és a föld közé van beékelve. Csak úgy van értelme életünknek, ha lábunkkal a földbe vagyunk gyökerezve és szívünk az égben van (Kol. 3,1). A föld a hivatást, a küldetést, a munkát jelenti, amiért e világon vagyunk. A szolgálatot, a szenvedést, az örömet, az együttérzést, együttműködést, egyszóval a földi realitásokat, az evilági valóságot jelképezi. Mindezt komolyan kell vennünk és felelősségünk szent tudatában kell velük szembenéznünk. Nem szabad elmenekülni a jelen által ránk szabott feladatokból. A nemtörődömség nem keresztény vonás. Vállvetve kell nekünk keresztényeknek is dolgoznunk minden jóakaratú emberrel együtt a földi célok (igazságosság, béke, emberibb társadalom, stb.) érdekében.

S ugyanakkor folyton az égben kell otthon lennünk. Mindenek előtt Isten országát és annak igazságát kell keresnünk. Kincsünk, gazdagságunk nem itt a földön van. Az égben kell legyen, ahol szívünk is van (Mt. 6,20). Legalábbis akkor, ha keresztényeknek valljuk magunkat.

De hogy ne legyen holmi szakadás, olyan kettősségféle életünkben — itt a föld, és valahol, elérhetetlen távolban az ég — azon kell lennünk, hogy állandó mozgásban tartsuk magunkat az égi lajtorján. Mert mit is ér az, ha ilyen csodálatos létránk volna is, de sohasem használnánk?

Hiába vagyunk a realitások talaján, hiába hisszük eszünkkel, valljuk szánkkal az égi valóságokat, ha mindez nem hatja át mindennapi életünket, gondolkodásunkat; ha mindez semmi szerepet nem játszik világnézetünk kialakításában, döntéseinkben, állásfoglalásunkban, örömeinkben, reményeinkben.

így csak festett kép, álló film az egész. Mint ahogy sok keresztény, nem egy pap és szerzetes otthonában ott a kereszt, a Jákob létrája, de csak díszkép