A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-346pen, nem használatra. Pedig csak akkor lesz velünk igazán az Isten, ha utánozzuk az angyalokat a létrán való fel-alá járkálásban.

A létra ugyanis végeredményben maga Krisztus. Róla elmondhatjuk a szó szoros értelmében, hogy köztünk, itt a földön ütötte fel sátrát (Ján. 1,14) és egyúttal az égig ér, ahonnan jött. Eggyé lett velünk (a bűnt kivéve), mindenben osztotta sorsunkat, pedig szüntelenül látja az Atyát. Rajta, Általa, Benne közeledünk könnyűszerrel az Istenhez.

Minél jobban megismerjük Őt, annál mélyebb bepillantásunk lesz az égi és földi valóságokba. Ki tudja, talán épp a sikertelenség, a gyengeség, a bűnösségünk reménytelen napjaiban, bujdosásaink keserű perceiben jelenik meg Benne nekünk is az Isten valami titokzatos égi lajtorja képében. Azaz igazában már nincsen szükségünk efféle látomásra. Csak higgyünk Krisztusban, legyen Ő a mi U- tunk, Szabadítónk, Megváltónk, a mi nagy Emmanuel-ünk, a Velünk-az-lsten- ünk.

"Hát ti kinek tartotok engem?" (Mt. 16,15)

J

ézus első kérdése: kinek tartják a többiek, a kívülállók az Emberfiát? Erre könnyű a felelet. Elég kérdezni, kérdőíveket kiosztani és osztályozni, összeszámolni a beérkezett válaszokat. A második kérdés már kényesebb. Ez hitvallást, színvallást, kiállást követel. — Ma szokás az első kérdésre körülményes, zsur- nalisztikus választ adni. Felsorakoztatják az írók, színészek, politikusok, tudósok vagy csak az utca emberének véleményét. Ez és ez a híres költő így és így nyilatkozott nemrégiben Jézusról. Abban a híres regényben meg ezt meg azt mondja a regényhős Krisztussal kapcsolatban. Nóbeldíjas tudósok így meg így gondolkoznak manapság Róla.

Ez mind érdekes és tanulságos is lehet. Megtudhatjuk, mennyire nem vagy mennyire felületesen ismerik az illető hírességek Krisztust; milyen naivan, elfogultan képes egy különben elismert szaktekintély (a maga szakmájában) ilyen fontos kérdésben nyilatkozni. Néha arra is jó példa lehet az ilyen véleménykutatás, milyen bátran ki tud állni egy-egy neves ember Krisztus mellett.

Jézus nem veszi rossz néven az emberek egyéni vélekedését. Viszont azt már mindenképpen szeretné megtudni, hogy mi, az övéi, kinek tartjuk Őt. Vigyázzunk ilyenkor, hogy ne költőkkel, írókkal, teológusokkal, felkapott nevekkel takarózzunk. Nem egy hívő keresztény, nem egy pap, szerzetes szeretne i- lyenkor kibújni a válasz elől és például Rahnerrel, Bultmannal, Barthtal, Goethével, Arannyal, Adyval, Dosztojevszkijjel s ki tudja még kivel próbál választ adni a nagy kérdésre. Pedig az Ur Jézus egyedül a mi, szívből, meggyőződésből fakadó feleletünkre kíváncsi. Mert csak ez fontos igazán. Neki is, számunkra is. Amíg nem vagyunk képesek meggyőződésből szabatos, igenlő választ adni Krisztusnak erre az egyszerű, egzisztenciális kérdésére, nem vagyunk igazán keresztények.

A kereszténység ugyanis ennél a színvalló, hitvallásos válasznál kezdődik.