A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
-344nek alapos, felelősségteljes, kereső mérlegeléséhez. Leborul a titkok titka előtt, a- ki maga az Isten. Leborul és imádja a kezdettől fogva Valót, a nagy misztériumot. S nemcsak imádja, hanem csodálja, szereti, benne találja meg békéjét és legfőbb örömét. Ez már a lelki érés jele, az örök élet előíze. Beh kevés azoknak a hívőknek (talán még papoknak, szerzeteseknek is) a száma, akik eljutnak erre a harmadik fokra a lelki életben. Sokaknak egész életük folyamán gyerekes, elégtelen marad a hitük is, hitéletük is. Mások meg megrekednek a törvényben, az erkölcstanban, a magukkal való eldöntetlen küzdelemben. Még papban, szerzetesben is milyen kevés az olyan, akit mindennél jobban érdekel, leköt, vonz az, Aki kezdettől fogva van, aki csakugyan ismeri (már amennyire ez itt a földön, gyarló ember számára lehetséges) a Titkok Titkát, az Atyát... "Mert nem ismerik se az Atyát, se engem..." (Ján. 8,1916,3) n incs szebb, nincs nemesebb valami az igazi, tiszta vallásosságnál. Annál a vallásosságnál, amelyről Jakab apostol mondja, hogy mindenekelőtt az irgalmasságban és a tiszta életben, valamint önmagunk megfékezésében kell megnyilatkoznia (Jak. 1,26-27). Az olyan vallásosság, amely igazságosságban, könyörü- letben és hűségben áll (Mt. 23,23). Ha ez hiányzik, könnyen fanatizmusba csaphat át a vakbuzgóság. S akkor nincs veszedelmesebb, félelmetesebb valami a vallásnál. A történelem, sajnos, bőségesen szolgáltat erre példát a vallások viharos múltjából (hinduizmus, mohamedánizmus, sőt maga a kereszténység talán a legjobb példa rá). Az ember, a keresztény ember is, képes volt nem egyszer vadállat módjára embertársának esni a vallás nevében. Az üldözések alatt is egymást marcangolták a különféle szekták már a római birodalomban is, annyira, hogy maguk a pogányok is botránkoztak rajtuk. Buzgóság (állítólag Istenért), de hiányzik a helyes megértés (Rám. 10,2). Az inkvizíció máglyái szintén a nem az Isten szerinti buzgóság barbár példái. Nem egyszer a bírák kereszténytelenebbek voltak elveikben és magánéletükben, mint áldozataik. Valójában nem ismerték se az Atyát, se az Ur Jézust. Hiába gondolták, hitték, hogy ezzel a tettükkel csak Istent szolgálják. Mintha a gonoszság titka (1. Tessz. 2,7) vigyorogna ránk az autódafék, a pogromok, koncentrációs táborok vakbuzgósága mögül. A szegényekkel való bánásmód, annak bibliai igazolása; a rabszolgaság jogi létezése éppen a keresztény népek között; a gyarmatosítás túlkapásai; a háborúk apológiája - megannyi jó példa az Ur Jézus figyelmeztetésének súlyára. - Vájjon elveinkben, mindennapi életünkben meglátszik-e, hogy valóban ismerjük az A- tyát és küldöttét, Jézus Krisztust? Jákob létrája (Teremtés kve 28,12) J ákob és Ézsau testvérek voltak. Mindkettőjüknek volt bőven jó és rossz tulajdonsága. Nem egyszer megtörtént már, hogy összezörrentek. Végül aztán szakításra került a dolog. Jákob ugyanis anyja bíztatására becsapta bátyját. Ez aztán
