A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-343Béky Gellért

a szeütírAsból

"Az, Aki kezdettől fogva van..." (1. Jdn. 2,12-14)

H

ogy János apostol is éppen az alábbi három fokozatra gondolt-e, mikor leírta fentebbi szavait, bizony nem tudnám eldönteni. Ő mindenesetre gyerekéhez, ifjakhoz és atyákhoz (felnőttekhez) szól és ezek szerint csoportosítja mondanivalóját. A gyerekeknek az Atyáról és a bűnbocsánatról beszél. A fiatalokat dicséri, mert erősek és győzedelmeskedtek a gonosz fölött. Az atyáknak pedig arról ír. Aki kezdettől fogva van.

Ez biztos nem véletlen. Mind a lélektan, mind a lelkiség története, mind pedig a lelkivezetés tapasztalata igazolja ezt a hármas felosztást. A gyermekkor általában problémában. Neki a szülők az egyetlen mérvadók. Ha vétkezik is, tudatlanságból, gyöngeségből, feledékenységből, gyerekes durcásságból teszi. Hamar megbánja, hamar elfelejti. Sír, ha megbüntetik, fáj, ha kikap. De örül, hogy megbocsátanak neki. S újra apuka, anyuka az apja és az édesanyja. A gyerek a bizalom világában él. Ezért is boldog és biztos.

A fiatalkor már más. A fiatal kezdi felfedezni a világot, önmagát, testét, képességeit, a külvilágot, az embereket. Kinyílik a szeme a jóra, rosszra egyaránt. S egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy a jó és a rossz közé van beszorítva, beékelve, ahonnan nem egykönnyen van kiút. Mindkettő húzza, vonzza maga felé, különböző, váltakozó erejű húzásokkal. Sok keserves, kétségbeejtő, kínos küzdelmet jelent ez a felfedezés a fiatalkorban. De ugyanakkor sok fényes győzelmet is.

A fiatalság általában bizalmatlan: önmagával, a felnőttekkel s általában minden tekintéllyel szemben. Teológia, hittételek nem nagyon érdeklik. Ha foglalkozik is az ilyesmivel, legfeljebb azért, mert kételkedik bennük. A sport, a tudomány, a világegyetem, a társadalom, a "sex" köti le érdeklődését. Minden az újdonság, meglepetés, frisseség erejével hat. Isten, az üdvösség titkai viszont hidegen hagyják. Ez még nem okvetlenül hitetlenség vagy vallásta lanság jele. Lélektani jelenség. Az ifjúság elsősorban erkölcsi és lélektani probléma.

De ha az egész élet folyamán csak ez, ha megreked a jó és rossz közötti, nem egyszer egyenlőtlen küzdelemben, az már sajnálatraméltó tragédia. Még nagyobb szerencsétlenség persze, ha túlteszi magát a jó és rossz korlátain és egyedül a pénz, az érvényesülés, az élvezet meg a siker érdekelné.

Felnőtt csak az igazán, aki szellemileg is, lelkileg is, a gyermekkor tiszta, gondtalan bizalmát egyesíteni tudja a fiatalság eszményi erényességével, pompás győzelmeivel. S ugyanakkor eljut a harmadik fokra: az emberi lét nagy kérdései