A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-340­csapdába, hanem magukkal rántanak könnyen hívő és újításokért lel­kesedő, rajongó másokat is, főleg a fiatalabb nemzedékekből. Tehát nyitott szemmel járjunk, hogy csapdába ne essünk vagy csapdába ne engedjük magunkat rántani. Békési István a Zsoltáros szavát átlag feddő, intő értelemben szoktuk hallani, ér­telmezni. ”Ma, ha az Ur szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket” — ti. holnap talán már nem szól... Igaz így is, és nem sza­bad játszanunk a kegyelemmel, otthon kell lennünk, ha az Ur látoga­tóba jön. ”A gazda nem volt otthon sohasem” — fogalmazza meg Ib­sen Peer Gynt tragédiáját. De csak villámlással és mennydörgéssel szól az Ur? Úgy is. Mózessel is így beszélt, sokszor csak megrendítő ese­mények ütnek fejbe eltévedt embereket. Szentek útja sokszor így in­dult el. De a csöndes esti szellőben szól Illésnek, a mérges, keserű prófétának. Még neki is... Legalább olyan döntő, hogy az Ur bizal­mas, csendes látogatásaira is éberek legyünk, a suttogó esti szellőben is meghalljuk szavát. Mikor egészen egyszerű, hétköznapi esemény­ben szól hozzánk. Véletlenül... vagyis: az Ur utána nem nyomozható döntéséből a hirtelen hófúvásban megkéstek a vonatok. Az enyém is. Lekés­tem a csatlakozást és mire megérkeztem, lemondták a ”lelki na­pot”. Minek induljanak el az emberek a bizonytalan téli időben?így munkavégezetlen indultam vissza. Mit akar az Isten? Mert nincs vélet­len... Szív-újságokat vittem a híveknek; nálam maradtak. Most volt i- dőm bőviben nemcsak átszaladni, de átolvasni... Régi kedves jóbarát, egykori kanadai munkatárs cikke. Beszámoló, sokkal egyénibb han­gon, vallomás-szerűbben, mint máskor ír. Döntő, nagy lelki élmé­nyekről. „ Elöntöttek a régi emlékek. A hősi, kezdő évek... Kifénye­sedtek a szavak, saját élmények tódultak emlékezetembe... Végigi­mádkoztam, végighálálkodtam a hosszú utat. Igazi rekollekció, igazi lelki összeszedettség lett az út a magam javára. Magamba tértem és a kegyelem csodás útjait vizsgáltam életemben?.. Az ”útak” kegyelme­it. Amikor indultam, szó nélkül is, talán nehéz útakra... Csak az Ű bíztatásával: a Meg ne keményítsétek szíveteket...

Next

/
Thumbnails
Contents