A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-325hogy ’’építő bírálatuknak” is hangot adjanak. Mindenki tudja, hogy az ilyen bírálat náluk a véleménynyilvánításnak erősen keretek közé szorított lehetősége csupán. De ha már felkínálják, miért ne lehetne időnkint az egyház álláspontjának tudtukra adására is használni?

Az egységes egyházi álláspont kialakítása napjainkban természetesen nem olyan egyszerű, mint régebben, amikor egy püspöki pásztoriévá és a mögötte álló főpapi tekintély és társadalmi befolyás elegendő volt megalkotásához és elfogadtatásához. Régebben az egyházi egyesületekbe lehetett összegyűjteni a tevékenységre termett híveket. Ma kisebb munkaközösségek és csoportok vonzzák az ilyeneket. Eredménynek könyvelhető el, hogy a zsinat hatására otthon a- lakult ilyen közösségek és társulások felkeltették a püspöki kar figyelmét s az állam és egyház közt fennálló kapcsolat alakulására is némi fényt vet az a tény, hogy a hatóságok, amelyek régebben minden templomon kívüli vallásos csoportosulást gyanakvó szemmel néztek és tagjaikat, vezető papjaikat nagy nyilvánosságot kapott tárgyalásokon ítélték el tiltott szervezkedés miatt, ma - bizonyos kereteken belül — elismerik ezeknek a kis közösségeknek vallásos jellegét és az ellenük indítható eljárás helyett a püspöki kar ellenőrzésére bízták őket.

Szerencsés kezdeményezés volt a vallásos jellegű könyvek kiadását tervező bizottságok alakítása is, amelyből az egyházmegyékben élénken működő hittankönyv szerkesztő bizottságok alakultak. Nem minden központi akciójuk mondható ilyen sikeresnek. A katoükus hírekkel szolgáló kőnyomatost, a ’’Magyar Kurír”-t a püspöki kar konferenciájának rendelték alá és ezentúl ennek lesz félhivatalosa. Félő, hogy hivatásos újságírói irányítás híján csak veszíteni fog minőségéből. A püspöki kar ugyanakkor a külföld számára három nyelven tervez hasonló hírszolgálati kiadványt, ami megint csak akkor lesz haladás a múlthoz képest, ha az eddigi ilyen (nem egyházi) kiadványoknál több megbízható hírrel fog szolgálni.

*

A fentebb említettek bepillantást engedtek a magyar egyház lelkipásztori problémáiba. Vannak más, még meg nem oldott problémáik, amelyekről annyit tudunk, hogy a kormány és a Vatikán megbízottai közt 1964-ben folytatott tárgyalások jegyzékén szerepeltek. Ennek protokollját azonban nem hozták nyilvánosságra. Valószínűen szerepel közöttük a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak ügye. A 2500 szerzetes és 9000 apáca közül, akiket a feloszlatás érintett, sok azóta meghalt, egy részük rendjének külföldi házaiban talált munkára, az otthon még élők viszont ma sem élhetnek papi és szerzetesi életet. Sorsuk mindenesetre megoldásra vár. — König bíboros egy sajtó interjújában annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a magyar egyház a többi kelet-európai egyháznál is nehezebb helyzetben van a híveknek az új bíboros kinevezéséhez fűzött s eddig valóra nem vált reményei miatt. Csalódás és kételyek közt hányódnak, mert a Msgr. Lékai kinevezésével kapcsolatban annyit és annyi helyről hangoztatott új korszak eddig még nem következett be a magyar egyház életében.