A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
-316Az orosz egyház gyöngeségeit saját bőrén tapasztalhatta Dimitri Dudko. Amikor 1956-ban kiszabadul a büntetőtáborból és folytatni akarja tanulmányait a moszkvai Hittudományi Akadémián, Ruzsickij archimandrita, az akadémia i- gazgatója, két évig nem hajlandó visszavenni a hallgatók közé, pedig jól ismerte és tudta, milyen alaptalan vádakkal tartóztatták le. Első állomáshelyén, a Szent Péter és Pál-templomban a rendőrség azért figyel fel működésére, mert két év a- latt 400 felnőttet keresztelt. Közvetlen egyházi felettesét kényszerítik, hogy panaszolja be egyházi elöljáróinál. Az meg is írja a pátriárkának, hogy Dimitri "nagyon hosszan prédikál, elnyújtja a szertartásokat és az ifjúsággal foglalkozik, ami pedig szigorúan tilos". Ezért helyezik át a külvárosi Szt. Miklós-templomba, ahol aztán szónoklatai és előadásai miatt lesz kellemetlen a hatóságoknak. — Lelkipásztori tapasztalatairól, az orosz hívő feladatairól így beszél: "Gyereket hoztak keresztelni. A keresztapa egy 18 éves fiatalember. Mikor megkérdezem, hívő-e, hisz-e Istenben, azt válaszolja: Nem. Megdicsértem. Legyen mindig ilyen nyílt és merje az igazat megmondani. De félreállítottam: néző lehet a szertartásoknál, de keresztapa nem. Láttam, hogy elszomorodott s a szertartás után még megkérdeztem tőle, miért nem hisz. Nem is tudom, válaszolta. Aha, mondtam neki. akkor nem is az a baj, hogy nem hiszel, hanem az, hogy nem ismered a hitet. Olvass minél többet! Előbb a vallásellenes könyveket, utána a vallásosakat. Közben gondolkozz rajta, melyiküknek van igaza. — Valaki azt írta nekem a beadott céduláján: nem félek-e, hogy engem is, meg azokat is, akik szinte tüntetés-szerűen nagy tömegben jönnek a prédikációimra, lefognak és bebörtönöznek a hatóságok. Ez a kérdés rámutat arra, mi nekünk, hívő oroszoknak az igazi bajunk. A félelem. Félelem a szenvedéstől. Az ateisták jól tudják ezt. Ezért tudnak csak elnyomni bennünket. Le kell győznünk ezt a szenvedéstől való félelmet. Akkor válhatunk majd igazán szabaddá, le- győzhetetlenné. Akkor tudjuk majd igazán megcáfolni azokat, aki Krisztus feltámadását tagadják." Pimen pátriárka 1974-ben megtiltja Dimitri Dudkonak a prédikálást és Szerafim metropolita közvetlen felügyelete alá helyezi. Dimitri szeretne személyesen találkozni a főpappal, de kihallgatási kérelmét minduntalan visszautasítják. Szerafim metropolita az orosz főpapok nevében arra szólítja fel, hogy nyilvánosság előtt ismerje el: beszédeiben rágalmakkal illette az orosz egyházat és a szovjet államot. Dimitri kijelenti, hogy ezt lelkiismerete nem engedi, ő mindig az betegágyon - a lábtörés után