A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-315 A hallgatóság szereti a találó válaszokat. S ha ők maguk inkább a névtelenség homályába burkolóznak (egyik vonzóereje volt a prédikációknak, hogy a kérdőpapiron nem kellett felfedniük igazi kilétüket), szívesen veszik, ha a pópáik bátrak. — A kérdések 98%-a persze hitbeli problémák körül forog, de maradjunk most még egy kifinomultabb ellenvetés visszautasításánál és közvetlen elbeszélő modorát figyeljük, ahogy büntetőtábori életének egy epizódját ismertetve ecseteli az orosz kereszténység annyira sajátos helyzetét.

"A kérdés: Miért állítod elénk példának az egyházat? Nem veszed észre, hogyan hajolnak meg a papok, maga a pátriárka is az istentelen állam előtt? A mai orosz értelmiség így nem tisztelheti az egyházat. —

Válaszom: Én is látom az orosz egyház gyengeségeit. De legyünk azért tárgyilagosak. Van-e még hivatal vagy tisztség viselője, aki annyira meg lenne fosztva a méltóságával járó jogoktól, mint a pátriárka? Besúgók és intrikusok veszik körül s ha lelkiismerete ellen cselekszik, kényszerből teszi és emberi gyengeségből. Mint annyian ti is, orosz értelmiségiek... —

Hadd mondjam el most azt, mekkorát csodálkoztak rajtam a büntetőtábor őrszobáján, amikor azzal a kérdéssel álltam eléjük, hogy áldozáshoz szeretnék járulni."Hát az meg micsoda?", kérdezte értetlenül a foglár. Gyanakvó tekintettel figyelt, amikor próbáltam elmagyarázni neki, mi a szentáldozás, és miért lenne rá szükségem.

Mikor végeztem a mondókámmal, elutasító kézmozdulattal förmedt

rám: "Majd elmesélem a politikai tisztnek, az majd megáldoztat". Pedig a sokféle szertartás közt, ami be van tiltva, a szentáldozás nem szerepel. Sem a szentkenet. Ma nálunk mégis az a helyzet, hogy nemcsak börtönökben és kórházakban, hanem olyan helyeken sem, ahol nincs templom, ma a hívő orosz nem juthat ezekhez a szentségekhez. Miért? Úgy kell titokban belopakodnunk a beteghez, hogy megkenjük vagy megáldoztassuk. Miért? Az orosz nép mindig irgalmas volt a szenvedők iránt. Még a cárok is elmentek húsvétkor a börtönbe, hogy az ünnep örömét megosszák a foglyokkal."

Dimitri Dudko nyugat-európai egyházi körökben olyan számontartott orosz disszi- dens, mint világiak vonalán Szacharov professzor. Beszédeinek titokban körözött gyűjteményéből sok Nyugatra is kijutott Olaszországban a milánói Centro Studi Russia Cristiana foglalkozik személyének és munkájának széles körökkel való megismertetésével és időnként sikerült telefonon is kapcsolatot találni vele, mint a nyugati újságíróknak sok más orosz disszidenssel. A telefon összeköttetésnek 1975-ben szakadt hirtelen vége, amikor a pátriárka a KGB nyomásának engedve, a Moszkvától 200 kilométernyire fekvő Baranovo falucskába "helyezte”. A Centro havonta többször kísérletezik a telefonhívással. Moszkvai kábelen keresztül hívják Baranovot, de mikor a moszkvai telefonoskisasszony bemondja baranovói kolléganőjének a Dudko nevet, az összeköttetés megszakad. Újabb hívásra Moszkvából azt a feleletet kapják: hívjanak máskor, mert baj van a baranovói vonallal...